Ádi 9 éves!!! Orvosnál és terheléses vércukor vizsgálat..

Az első és legfontosabb, hogy az én kedves fiacskámnak itt is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánjak!
Ádám!
Hogy elszadt az a 9 év! Nem is hiszem el! Milyen nagy fiú vagy már!Nagyon büszke vagyok rád !
Köszönöm, hogy engem választottál édesanyádnak és anno az én pocimban növekedtél ;-) (Mikor kicsi voltál és megkérdezték, miért szereted anyut, mindig azt válaszoltad, hogy mert az én pocimba termesztettek, hogy te választottál ki engem :-) ) Mindig szívesen emlékszem vissza születésed pillanatára!!!
Szeretlek!



Szerda este voltunk a nőgyógyásznál vizsgálaton: minden a legnagyobb rendben, fájás, keményedés szerencsére nincs, súlyom +8 kg a kezdéstől, de az orvos szerint: egészségemre, mit kell ezt annyira komolyan venni, (ez a védőnőnek szól), hisz nem is látszik rajtam, vizesedés nincs, blabla... Írt fel vasat mert nem szedek terhesvitamint és előrelátó . Este be is szedtem egyet és fél óra múlva a hasam tele lett apró kiütéssel. Így másnap a házidokim mást irt fel, valszinű a vivő anyagra lettem allergiás.
Tegnap reggel 5-kor keltünk és hármnegyed hatkor indultunk Ádival a vérvételre megejteni a cukros vv-t is. Így még nem jártam. 7 helyett 8-kor kezdték a rendelést a lötyi ivása után 1 órával olyan rosszul lettem, hogy lekellett feküdnöm a folyosón a fapadra, fiam ment segítséget kérni, majd egy nővér rámynitotta az ablakot, azt tovább ment, ahogy jött-ment még kétszer megkérdezte hogy vagyok, mondtam szédülök, nagyon rosszul érzem magam, ülni sem bírtam a szédüléstől, erre továbbment hogy hááát, van aki nem birja ...
Aztán eljött a 10 óra mehettem a következő szúrásra. Közben az én édes kisfiam elszaladt a büfébe, hogy vesz nekem szendvicset ( a saját zsebpénzéből!!! ), hogy rögtön ehessek, amint végeznek velem. Anniyra, de annyira édes volt! Olyan felelősségteljes! Nagyon büszke vagyok rá!!! Köszönöm Ádám!
Ahogy megettem a szendvicset és ittam rögtön jobban lettem, séta a buszhoz, indulás az Örsre.
3 megálló után ismét olyan rosszul lettem,a vizem is elfogyott, megpróbáltam a citrom nyalogatásával életben tartani magam (lehetett vinni a cukroslötyibe). Végül már annyira rosszul voltam, hogy a fiam felállitottam mellőlem és elkellett feküdnöm a két ülésen a buszon, mert majdnem eldobtam magam. Persze a pánikomtól még jobban rosszul lettem. Ádikám meg csak simogatta a fejem és puszilgatott. Olyan édes kis gondoskodó volt! Senki, de senki nem kérdezte a buszon hogy baj van-e vagy segíthetnek-e valamit. A végállomáson lekászálódtam (itt többen megnéztek-nem tudom mit gondoltak...), majd jobban lettem a friss levegőn. Ahol tudtam ettem , ittam útközbe, az életben tartott, majd itthon már migrénes fejfájás is társult mellé. Ezen az alvás és gyógyszer sem segített vagy 2 órán át. Aztán algopirin és a szokásos migrén elmulasztó masszázskrém a nyakszirtemre, fejemre (jó csipős) lassan elmúlt csak kimerültség marad. Elmentünk a háziorvoshoz, aki történetem elmesélése után rögtön vérnyomást mért (minden rendben volt)és ki volt akadva, hogy a kórházban nem segitettek. Elmondta, hogy egyszerüen a cukros lötyi kiszívta a belekből a vizet és vizhiány lépett fel. Van ahol engedik vizet inni a kismamikat a két vérvétel között.... Szinte az egész délutánt is átettem, majd ágyba zuhantam és reggel 7-ig aludtam.
Ma frissen, kipihenten ébredtem, szerencsére semmi bajom! Soha többé nem akarok ilyet átélni, de ha szükség lesz máskor is ilyen vizsgálatra ha engedik, ha nem, én tuti inni fogok :-)

24 hét

Ma voltam a védőnéninél. Amilyen a formám, az egyetlen olyan vizsgálat ami ér is valamit-hogy megnyugtasson- a szivhang hallgatása elmaradt, mert szervízelni van a készülék. De mindegy, hisz holnap este megyünk ultrahangra.
Megnézte a vizeletet, szerencsére minden rendben, kb fél óra alatt bekönyvelte a másfélhónap alatt elkészült +3 leletet,aztán ennyi volt. Szeptemberben kell mennem hozzá legközelebb. Ennek nem sok értelmét látom, de biztos vannak olyan kismamák, akik sokat kérdeznek és a védőnői tanács sokat jelent számukra. Én inkább a saját tudásomban, tapasztalatomban és persze a nőgyógyászom szakértelmében bízom. A súlyomnál kicsit elidőztünk volna, pont akart valamit mondani a táplálkozással kapcsolatban, mikor telfefonon hívták és mire lerakta, máshol folytatuk a beszélgetést.
Nagyon várom a holnapot! Egész nap a városban fogok csavarogni, egy-két dolgot be kell szereznem, majd találkozom a barátnőmmel-Ádi keresztanyukájával- és utána odajönnek a Tibiék, összeszednek és irány a nődoki...
Elég lassan telnek a napok mostanában, de majd a jövő héttől begyorsulnak, hisz a Tibi itthon lesz szabin, megyünk Sopronba, augusztus végén Bátyáméknál esküvő, aztán Ádinak suli kezdés... É smár itt is lesz a szeptember-október és a november. Aztán hipp és hopp és karácsony :-) Azt is várom már :-)
teszek fel pociképet is, kiváncsi vagyok, hogy látjátok? Nőtt? Mert szerintem semmit. Bár 100 cm a haskörfogatom (ez az első mérés, még sose mértem)

Fordítsátok el a gépet, mert oldalazva sikerült feltöltenem :-D




És itt van pár kép, Ádinak a hétvégén hirtelen ötelettől vezérelve ( már nagyon szerette volna megkapni a playstation2 gépét :-) ) megtartottuk a szülinapját családi körben. Mivel torta nem volt kéznél, a palacsintatészta meg már be volt keverve, így az lett a szülinapi torta. De lehet, hogy jobb is volt, hiszen mind elfogyott azonnal, nemúgy ahogy a torták szoktak...

Gyerekszoba képek

És akkor az ígért képek, bár még van tennivaló....
A kiságy sincs még kész és a függöny is várat magára, mert az ablak köré még kerül egy fa borítás...
Sajnos a fal szinét nem adja vissza a kép, de gondoljatok a milkacsokira :D

Lassan megy az idő...

Ez az elmúlt pár nap nagyon lassan telt számomra. A kinti 35-36 fokos meleget ( a lakásban 28) valahogy nagyon nehezen viselem. Mondjuk sosem szerettem a kánikulát, a tél inkább nekem való :-)
Amint kimentem pár percre az udvarra, rögtön ájulás kerülgetett... De szerencsére semmi probléma nem adódott, mivel leginkább a lakásban henyéltem. Kicsit már kezdtem depis lenni a nagy semmittevéstől, a tv és a számítógép sem tudott már lekötni. Ádi sincs itthon, a lakás is kitakaritva, mosnivaló sem igazán akad... szóval nem volt mit tenni...
Aztán tegnap, délben végzett a Tibi a munkában így már a délután mozgalmasabb volt, bejártuk a környék összes klimatizált áruházát :-)
Rájöttem arra, hogy az én kedves férjuram sokkal inkább költekezőbb mint én :-D. Szinte mindent megakart venni (azért ne nagy dolgokra gondoljunk...) alig bírtam lebeszélni, hogy sporoljunk. Pedig mindig ő volt az aki megtudta fogni a pénzt :-)Bár bevallom nem tudom hogy csinálja, de így is ügyesen osztja be a pénzt... Na meg az is nagyon jól esik, hogy szinte mindig leginkább rám gondol és nekem akar mindenfélét összevásárolni. (Imádom érte, csak meg ne tudja :-) )
Tegnap elmentünk megrendelni a babaszobába az ablak köré a faanyagot. Beugrottunk a másik üzletbe is, ahol a konyhai szegélyt kellett megrendelni és közben megpillantottam a nekünk való bordűrt. Már a kezdetektől akartam a kis Patrik szobájába, de olyan sokba került, amik tetszettek, hogy inkább lemondtam róla. Most pedig, amit találtunk árban is tökéletes. Persze rögtön a kosárba került :-) Azon csodálkoztam, hogy a Tibi semmit sem szólt, de hagyta, hogy vigyem a kasszához...
Este a fél szobára fel is ügyeskedtük,kora reggel meg a másik felét befejeztem. Sikerült rájönnöm a harmonikahajtogatás technikájára így kb 10 perc alatt végeztem is :-)Szóval ma reggelre elkészült, már csak be kell pakolni, meg hétfőn a fát feltenni az ablak köré...
Ha bepakoltunk teszek fel képeket is.

Ma végre megérkezett a várva várt hidegfront, sokkal jobban érzem magam. A jövöhétre is hüvösebb időt mondanak, biztos nyakamba veszem a várost és Ádival programozunk, nem fogunk unatkozni.
Ma családi összejövetelre vagyunk hivatalosak, a Tibi szüleivel, testvéreivel és családjukkal kertipartyzunk. Jó lesz kicsit kimozdulni.
A nagynéném is megérkezett Olaszból, így este átjön hozzánk, jó lesz vele is találkozni.
Szóval most jó a kedvem (mint majdnem mindig), újra tele tervekkel és lendülettel!

Még 1 nap és végre Ádi is itthon lesz, végra újra magamhoz ölelhetem. Már nagyon hiányzik!
Szerdán meg megkukkantjuk a kis maszatkánkat is, este 8-ra vagyunk bejelentve. Azt is nagyon várom már!

Minden Ok.!

Úgy néz ki, hogy Ádi szerencsésen megúszta a vasárnap hajnali kalamajkát. Tegnap délután elvittem még a körzeti gyerekorvoshoz, aki szintén megvizsgálta, sok pihenést javasolt, és mivel még mindig fájlalja a kezét mondta, hogy kenjük valamilyen zúzodásos krémmel és rögzítsük valami keményre és kössük fel a karját... Csak néztem nagyot, az én időmben ezt még orvos végezte, ha szükségesnek látta....és gipszelésnek nevezték... lassan én döntsem el azt is mikor milyen orvosságot adjak a betegségeire sőt talán keverjem is ki??!!! Na mindegy, a lényeg hogy a feje jól van :-) Szerda reggel mehet az apukájával nyaralni a Balatonra. ( Hétfőn utaztak volna, csak emiatt elnapolták.)

A kis Patrikért is aggódtam, mert nem akart nagyon mocorogni, de amikor délután ledőltem a kanapéra és kértem, hogy rúgjon kettőt, meg is tette. Na nem esett túlzásba, pontosan kiszámolta a kettőt. :-) De éjjel és reggel bepótolta, egész izgága volt, így újra megnyugodhattam e téren.

Sajnos tegnap délután óta nagyon fáj a torkom és fülem. Próbálom aloe-val kezelni, de ha délután is ilyen rossz lesz, akkor elmegyek orr-fül-gégészetre, nehogy nagyobb legyen a baj, hiszen a Tibi is tüszösmandula gyulladással szenved. Szegénykém! Még az antibiotikum hatására sem javul rohamosan :-(

Na nem panaszkodok tovább, hiszen egyébként minden tökéletes, tegnap végre sikerült kitakarítanom az egész lakást, aránylag elviselhető a lakásban levő hőmérséklet, éjjel tudok aludni és különben is szép az élet :-)

Hát nem gyönyörű???!!! Imádom:

Ádi leesik...

Ma reggel akár aludhattunk is volna, hisz megérkezett a várva várt hideg front. De Ádi gondoskodott róla, hogy az utcai levegőt is felmérjük...
…. Ádika hajnal 3 után wc-re akart menni és a galériágyáról -miközben jött le a létrán- a takarójába belegabalyodott és nem tudni hányadik létrafokról, de leesett. Puffanásra és segélyt kérő sírására berohantam hozzá. Nagy sírás, hogy fáj a keze (nem láttam semmit rajta, éppnek tünt mindene), majd pár perc múlva nézem a halántékát, majdnem elájultam akkorára duzzadt. Ott is beütötte… azonnal mentőt hívtam, hamar jöttek is. Nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, hogy szerintük nem komoly, de természetesen rtg szükséges…
Utközben összeszedtünk még egy 19 éves fejsérültet (kicsit ittas volt, jött a testvére is). Mikor beültette az orvos őket hozzánk, mondta, hogy ő meg akkor előre ül… Nos nem tudom, hogy nézhettem rá, de végül is azt mondta elfér mégis ő is hátul ...
Bevallom először nem volt valami bizalomgerjesztő a fiatalember, pedig az orvos “szalonképessé tette (-elküldte mosakodni stb), szépen bekötözte a fejét. De akkor is. Nem akartam két idegen fiúval utazni a mentőben…. na szóval az orvos is velünk volt egy térben. Minket vittek először a Heim Pálba, aztán ők tovább mentek…
A kórházban jött egy mufurc aszisztens, aki még köszönni is alig volt hajlandó, de legalább a doktornéni hamar jött. Bár látszódott rajta, hogy ő is aludt e hajnali órákban, de attól függetlenül nagyon kedves volt.
Ez már nem mondható el a rtg orvosról. Na attól kibuktam. Rém mogorva vénkisasszony volt. Mondtam, hogy bemenjek-e én is a gyerekkel, mondta, ahogy akarom. ( de a hangsúly!!! ). Aztán hozzátettem, hogy azért kérdezem, mert terhes vagyok…erre :hát akkor ne-mondta. Még arra sem méltatott, hogy rám nézzen!
De legalább pár perc múlva már a lelet a kezünkben volt.
Na akkor majdnem idegbajt kaptam, mert a doktornéni ( az egyetlen kedves e hajnali órában) percekig nézte a koponya rtg képet. Többször is tette ide meg oda, összehasonlította a két felvételt, közelebb hajolt, majd messzebbről nézte…. Na ezeket a perceket nem kivánom senkinek! Kezdtem rosszul lenni, leis ültem. Aztán megszólalt, hogy ő úgy látja, nincs baj, de 3 nap alatt még lehet… Figyeljem a gyereket, ágynyugalom, ha van valami akkor menjünk vissza. A rtg-t meg holnap(?) reggel megnézi szakorvos vagy többen???),-talán azért, mert ő ugyanis az urológiáról jött. (Polóján ez volt). Szóval ha baj lenne értesítenek.
Szóval most figyelem, remélem nem lesz semmi!
Viszont holnap tuti betelefonálok a lelet miatt, hiszen még a telefonsztámom sem tudják, nem kérték el, és levan titkosítva…
Na ennyit az egészségügyrő Aztán még elmentünk reggelizni a nagy ijedtségre McDonalds'ba (pedig ide még nappal is ritkán járunk), biztos az emberek gondolták, hogy milyen család, hajnalban már Mc-is kajával tömik magukat és a gyereket…Még bevásároltunk a piacon, mostanában kilo számra tömöm a gyümölcsöket ...
Amint egyet bekapok, A kis Patrik boldogan lubickol :-)

Újra itthon!

Szerda éjjel hazaérkeztünk a Balatonról! Annyira, de annyira jól éreztem magam! És azt hiszem Patrik is, mert mindennap iszonyatosan sokat rúgkapált. Végre most a család többi tagja is bármikor megtapasztalhatta, hogy él és virul, mert amikor rátették a hasamra a kezüket, akkorát rúgott mindig mint egy focista :-) Aztán amikor meg elvették a kezüket, akkor meg azért rúgdalt, de úgy, hogy kívülről is teljesen jól lehetett látni, :-) Annyira édes volt!!! Már most imádom! :-)

Ez a nagy kánikula teljesen kiakaszt. anno Ádival ilyet nem tapasztaltam, dehát csak majd 10 év telt el :-D.
A lakásban is 29 fok van....Még az a szerencse, hogy azért ettől függetlenül elég jól tudok aludni....

Növöget a poci is:

Félidő....

Rég voltam, de semmi extra nem történt...... Hihetetlen, de már a félidőn túl vagyok. Innen már kevesebb van előre,mint hátra :-)
Tegnap este az én édes párom elkezdte festeni a kicsi szobáját. Kipróbáltuk egy darabon milyen lila is lesz a lila szoba... nekem tetszik :-) És a Tibinek is. Ma megvettem a plafonra is a festéket mert elfogyott, szerintem az ma meglesz, aztán holnap jöhetnek az oldalfalak.
Egyenlőre így néz ki a lyukak glettelése és azok lilára festése után:



Anyumék már a Balatonon (Vonyarcvashegyen) nyaralnak, jó lenne, ha hétévgére utánuk tudnánk menni, de majd meglátjuk. Én imádom a Balatont, bár hetekig nem szeretnék lent lenni, de 3-4 nap több mint tökéletes nekem :-)

Most épp farsangi fánkot készítek, mert már napok óta azt ennék...

Miközben kelesztem, a fényképezőről letöltöttem a múltheti képeket. Itt járt nálunk Enikő, Ádi unokatesója.

Esti pancsi:


És alvás a sok játék után:



és még egy pocakkép:



és egy a szülinapi tortáról:

19 HETES ULTRAHANG +4NAP!!!

Reggel 8-kor indultunk anyummal itthonról. Uh előtt az afp leletem elkellett kérnem. Nos miközben álltam az ajtóban, előttem egy pár, hátam mögül elém lép egy pasi és az előttem levő pasit nekem lökte(elkezdett lökdösödni és ordított vele, hogy mit keresel itt????!!!! ). Jól megijedtem, arrébb léptem, ők meg civakodtak, mindenki attól félt hogy végül lelöki a lépcsőn. Kiderült valami szerelmi háromszög lehetett, mert a csajtól is kérdezgette, hogy vele jöttél???!!! végül eltüntek mindannyian de már a biztonságiakat hivták a nővérkék...

Uh: már 309gramm a kis Patrikunk, mindene tökéletes. Nagyon aranyos volt a szonográfus, alapos munkát végzett. Ja és most 19+5 napra hozta a gép. Úgy látszik a végén még behozza a mensihez való korát. Reméljük Patrik tudja pontosan mennyi idős, és tudja mikor kell majd kibújnia :-)

Aztán mentünk a Nagy Laci doktorúrhoz , kivételesen nem miattam, hanem anyumnak kellett hozzá menni lelet megbeszélés miatt, de legalább így én is váltottam vele pár mondatot, majd a 23-héten menjek: uh, és vizsgálat is lesz már mert még nem volt ;-) akkor ad a cukkros vv-re beutalót is.

Aztán még anyummal csavarogtunk boltról boltra, nagyon elfáradtam.

Hazajöttünk és azóta fáj a fejem... ;-(

Jó éjt mindnekinek!!!!

Nő a poci!

Ma reggel arra ébredtem, hogy kis babynk, annyira kinyomja magát, hogy azt hittem kimászik a köldökömnél :-) Úgy látom ezt a helyzetet nagyon szereti, sokszor ismételgeti. Talán így jobban hall-lát :-)

Ma délután itthon grilleztünk-Pumis Dédi is átjött- és fel is köszöntöttek szülinapom alkalmából, bár még lett volna pár nap :-). Erősen számolnom kellett hány éves is vagyok, mert nem is akartam elhinni .... Persze mióta megszületett Ádám, a szülinapjaimkor nem is az jut eszembe, hogy engem kell ünnepelni, hanem az, hogy ilyenkor az anyákat kellene felköszönteni és megköszönni az életünket. Úgyhogy 29-én meglepem anyumat egy virágcsokorral ;-) Azt hiszem ezzel egyetért mindenki aki már volt a szülőszobán.

Kérésre teszek fel néhány pociképet, hisz eddig ezek elmaradtak:
15 hetes:


17 hetes:


19 hetes:

Apa is érezte!!!

Tegnap este a kis Patrik nagy meglepetést okozott Apácskának: Úgy forgolódott, mocorgott és rugdosódott, hogy kívűlről is lehetett végre érezni. Úgy vettem észre , hogy ennek a Tibi is nagyon örült :-)

Más. Végre jó idő van! Ádámmal eldöntöttük, hogy ma is csavargunk (tegnap a dédit látogattuk meg), dehogy ma hova megyünk még nem körvonalazódott ki.... Majd, ha Ádi is felkel kiderül :-)

Kis Mocorgóm...

Ma éjjel megint nem tudtam aludni, fél kettőkor felkeltem. A nappaliban tettem-vettem, szúnyogokat űztem....(nem sok sikerrel, de jól elszórakoztam vele 2-3 órát :-) )

Aztán lefeküdtem egy kicsit elszenderedtem és arra ébredtem, hogy az én kisebbik kicsi fiam, majd kibújik a köldököm környékén. Annyira nekifeszült, hogy teljesen megtudtam csiklandozni minden porcikáját :-). Olyan édes volt! Imádom! Jó sokáig engedte, aztán visszahúzódott és elcsendesedett.

Délelőtt vásárolni voltunk, kicsit csavarogtunk az Árkádban, Aldiban.....
Persze benéztünk a Brendonba is és megláttuk a nekünk megfelelő bébiőrt. Nekünk találták ki mert 2 km-re visz a hatósugara. Na nem azért kell ilyen nagy hatótávolság, mert világgá mennénk Patrik elől, hanem azért mert lakásunk nyeli a térerőt valamiért..... Kipróbáltuk nagyon jól hallatszódik minden, remélem a babával is jól fog szerepelni.

Hazajöttünk és felfaltam egy negyed dinnyét.... aztán egy nagy tányér sajtos-tejfölös tésztát....és most kinyúltam. Megyek is pihizni.

17.hét

Szép estét mindenkinek! :-)

Gyorsan írok pár sort, hogy mi is volt tegnap meg ma ...

Tegnap: megérkezett a babakocsi, de végül is kicsit másmilyen lett, de teljesen bele vagyok szerelmesedve!!!! Annyira, de annyira könnyen irányítható, hogy az elmondhatatlan. Végül a Harberkorn variosport váz+ csokibarna-világoskék sportrész lett rá.
Tervemv, hogy keresek még rá egy plussz adaptert(ez kapható) amivel erre a kocsira a maxi cosi hordozónk is rátehető lesz. Így már totál teljes lesz!!!Annyira boldog vagyok emiatt!!! Köszönöm, köszönöm drága férjuram!!!

Délután anyuval szétválogattuk a használt ruhákat, kb a felét kiszanáltuk :-). De nem bánom, tényleg nagyon kopottak, agyonmosottak-foltosak voltak. A kicsi Patrikunk is megérdemli a szép rucikat. Anyum megigérte, hogy nem marad majd ruha nélkül ;-) Köszi, drága nagymami!

Ma: A Bencééket elkisértük az ortopédiára, egész napunk ráment.... de szerintem nagyon jól szórakoztunk. Persze jobb helyen is elüthettük volna az időt, dehát úgyis egésznap szakadt az eső.
Aztán Ádival siettünk a nődokihoz, most csak megbeszéltük a következő lépéseket, feltehettem kérdéseimet és moziztunk :-)
Mostmár tuti, hogy kisfiú, már a zacsijait is láthattuk. Olyan édesen feküdt a a méhlepényen hason, felhúzott lábakkal! A kis arcát azért felénk fordította és mosolygott meg tátogott. Ádi külön kérte, hogy a szivecskéjét is hallgassuk meg. Dr nagyon kedves volt, Ádi miatt mindent részletesen elmagyarázott. Megnézett alaposan mindent, minden a legnagyobb rendben. Külön javasolta, hogy nyugodtan strandoljak akár medencés strandon is, ehetek camambert sajtot..... Csak semmi para! Jót nevettünk ezeken a hiedelmeken. Őt is imádom! Ritka az ilyen kedves, jó doktor!

Édes Kicsi Patrik! Már most imádlak a 174 grammoddal együtt!!! Olyan jó volt Téged látni!!!! A bátyusod is nagyon-nagyon várja már, hogy november legyen!

Jó napom van...

A tegnapi pocsék naphoz képest( azért nem is írtam, mert beszélnisem akartam róla), ma nagyon jó napom van. Talán igaz, hogy egy kis vásárlás a lelket is rendbeteszi :-)
Addig nézelődtem a neten, míg rátaláltam egy másik lehetőségre. Tibivel abba maradtunk, hogy talán praktikusabb lenne megtartani a mózesünket és inkább olyan babakocsi vázat venni, amire az rápasszol. Aztán meg majd eladjuk. Találtam is, még nincs itthon de teszek fel róla képet máshonnan:






Erre pont rápasszol a mózesunk és jobban járunk két babakocsival, mint egy kocsival és két mózeskosárral (ha a quinnyre vettük volna meg a kék mózest). A rossz utakra előre gondolva :-), talán elővigyázatosabbak vagyunk. Eladni meg eltudjuk bármikor, bármelyiket, majd vigyázunk rájuk, hogy ne veszítsenek sokat értékükből.:-)
Szerintem nagyon ügyesen vásároltunk, hiszen a quinny anno 20.000ft volt , a mostani 15000 így 35000ft-ért van két kocsink és mózesunk.
Na jó ezt a témát kiveséztem :-)

Akkor folytassam a hintával? :-D Azt is hetek óta bűvölöm, mert 20000ft-nál többet nem adok ki érte. (azok tetszenek, amiknek új áruk 40-50-80000f t) :-)
Az utolsó képen levő lesz a nyerő (bármennyire is babásabbak a többi), mert ezt 18 kg-ig használhatja, míg a többit csak 9kg-ig.
Íme a kedvencekről képek:





A második a hinták királya!!! Illetve nem is hinta hanem ringató! Igazából csak oldalirányu mozgást végez, de valami álomszép a kidolgozása: plüss maci a belseje, minden része nagyon babás....

De legtovább mégiscsak az utlsó képen levőt lehet használni.Így nekünk az lesz :-)

És ezennel be is fejeztük a vásárlásokat.....illetve bocsánat, majd még egy bébiőrre be kell nevezzünk :-)

Afp

Ma kellett mennem az AFP vérvételre. Nagyon kellemetlen vérvétel volt... Még órák múlva is csipett a szúrás helye ;-(
Mikor hazafelé jöttem igazi kánikula volt, így egészen elfáradtunk és itthon a hűs szobában, Patrik igazán beindult. Úgy mocorgott, hogy megmosolyogtam :-)Nagyon várja Ádám is, hogy végre november legyen és bemutatkozhasson a kisöccsének :-)

A nyári melegben megemlékezünk az udvari hóemberről:



Más: Ma tartották az óvodában a pedagógusnapi vacsorát, amire én is hivatalos voltam. Sajnos a kaja felejthető volt, nagy csalódás ért minket, hiszen gombapörkölt volt a finom karfiolos húsi helyett.... Viszont kaptunk egy jóhírt, miszerint várható egy kis csekély jutalom így talán megtudom venni a mostani álmomat:

Itt a szabadság ideje, és végre jó idő!!!!

Kedves Tibi! Ezúton is kivánok neked nagyon boldog születésnapot!



Ezen a héten már a szabadságom töltöm és végre ma jut idő pihenésre is. Az első két napon csavarogtam, illetve megpróbáltam szétválogatni a padlásról lehozott bébi cuccokat. Hogy Ádámnak mennyi ruhája gyűlt össze???!!!! Még egy hatos ikrekre is elég lenne... A kisszoba plafonig tele, de legalább már a lakásban lehet közlekedni. Még felkell porszívoznom, felmosni és kész a rend. Holnap mennem kell vérvételre, meg padagógusnapi vacsira az óvodába, így már csak a péntek-szombat marad, hogy készüljünk Ádi nagy bulijára. (Szülinapját előre hozzuk, hogy a kis barátai eltudjanak jönni, nehogy nyaralni menjenek.) Nagy meglepetéssel készülünk neki csak maradjon továbbra is jó idő ;-)

Még annyit akartam írni, hogy a kis Patrik "kaparászását" már a 10. (!) héttől érzem, de tegnap mikor a kádban pihiztem olyan erősen ficánkolt, hogymár nevettem rajta. Csak így tovább, nem bánom!

Címszavakban: vetélések, diploma, inszem, kibékülés, szétköltözés, Csoda!!!

.... és akkor lássunk neki, ezennel megírom az első bejegyzésemet. :-) Első bejegyzés, de hosszabb időre nyúlik vissza.... Helyezd magad kényelembe, regény következik.....

2008-ban mikor az esküvőnk volt, elterveztük, hogy ha szeretne jöhetne is a közös babóca... Nem sokat váratott magára, de sajnos nem akart velünk maradni-akárcsak a következő-, így hamarosan rádöbbentünk, hogy ez nem is olyan egyszerű, ha komolyan akarja az ember. De mivel engem nem olyan fából faragtak, mint aki hamar feladja, orvostól orvosig járva, éjjelenként netet böngészve, pénzt és időt nem sajnálva kerestük a gépezetbe csúszott hibát. Az inzulinrezisztencián kívül semmit sem találtak az orvosok, pedig hihetetlen sok vizsgálatot végeztek. A körzeti doktornénim szerint, mindenre lelettem szűrve épp hogy csak down-korra nem... Kértek olyan vizsgálatokat is, amit még sosem írt ki, így azután is utána kellett járni, hogy az egyes vizsgálatokat ki írhatja ki és hova kell menni. Ha a saját nődokim és a körzetim nem lett volna partner, akkor nagyon nehéz dolgom lett volna, de velük szerencsém volt.
Velük szerencsém volt, de 2009 -től babásodás terén már nem voltam ilyen szerencsés... ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az inszemet, aztán jöhet a lombik, hátha akkor nagyobb esély lenne arra, hogy meg is marad.
Inszemen októberben voltunk, nem sikerült. A meddőségi doki még egy inszemet javasolt és ígérte utána mehet a lombik. Anyagi vonzata miatt úgy gondoltuk, egyenlőre pihentetjük a dolgot, meg már a házaséletünk is kezdett romokban heverni emiatt...
December-január rengeteg tanulással és vizsgázással telt, aminek meg is lett az eredménye:fogytam 6 kilót és gyógytestnevelői diplomát szereztem.
Azt a stresszt amiben ekkor éltem a családom is nehezen viselte, férjurammal hol szétköltöztünk, hol kibékültünk....
Március elejére helyre állt a béke-legalábbis igyekeztünk-, rendezni tudtuk a zavaró tényezőket.
Megpróbáltam a gyógytestnevelői papirommal is valamit kezdeni, tervezgettem, hogy ez irányban folytatom az utamat tovább.
Imádott korcsolyás pályafutásomat is újra kezdhettem  és elkezdtem újra jól érezni magam a bőrömben. Már majdnem minden tökéletes lett volna, ha nem keseríti meg az életemet egy nőgyógyászati probléma...
Áprilisra ebből is elegem lett, és elhatároztam, akkor már inkább műtsenek meg, de ezzel együttélni nem tudok...

Április 7-én műtéti időpont megbeszélése miatt felkerestem nőgyógyászom, aki egy meglepetéshírrel szolgált. Felém fordította az ultrahang monitorát és felhívta a figyelmemet a 11,2 mm jó életjelenséget mutató kis embriómra :-)
Volt meglepődés, majdnem lefordultam az ágyról. De nem csak én lepődtem meg a doktor is vagy 5 percig nézte.... mérete alapján 7+4 napos terhes voltam. (elvileg túl, a nálam kritikusnak mondható időszakon), de számitások alapján már a  10 hetet is be kellett töltenem...

Hazafelé azon gondolkoztam, mikor és hogyan mondjam meg a Tibinek és akkor úgy gondoltam megvárom a 12 hetet, hogy biztosra menjünk. Természetesen nem bírtam ki olyan sokáig 3 nap múlva kibukott belőlem, este az ágyban, tehát amiket elterveztem, hogy kiscipő-levélke-terhesteszt.., nos ez mind elmaradt. De úgy láttam ő is nagyon örült. El sem hitte először. Talán akkor vált mindenkinek valóságossá, amikor együtt elmentünk a 12 hetes ultrahngra. ( de erről majd később).

Ebben az időszakban szinte egész nap rosszul voltam (hányinger), de szerencsére vuk elkerült. A rosszullétek már talán az 5-6 héten is voltak, csak akkor azt hittem, hogy a sok fogyástól, stressztől és a vírustól (torokgyulladás,amit épp antibiotikummal kezeltek) vannak. Azt hittem lement a gyomomra is :-)
Április 13-án két csepp elszíneződést láttam, így rögtön telefonálás-kórház-ultrahang-utrogestán. Szerencsére minden rendben volt, persze az utrogestánt ettől kezdve a 12 hétig naponta 3X2-t szednem kellett. Na ezt a részét szívesen kihagytam volna. A napok lassan teltek, pedig a munkahyemen pörögtek az események, volt stressz rendesen...

Még voltunk ultrahangon 9 hetesen is, mindent rendben találtak továbbra is szerencsére.

A 12 hetes genetikai ultrahangra már 3-an mentünk, jött a nagytesó és az apuka is. Szerintem ekkor döbbentek rá, hogy ő bizony minket választott és velünk szeretne maradni. Úgy legyen! Reméljük a legjobbakat! :-) Levették az első nagyadag vért is és minden tanköny szerinti értéket mutatott.

14 hetesen Párom meglepett, elvitt 4D ultrahangra. Annyira, de annyira édes volt, szinte végig fent volt, rugkapált, szopizta az ujját, meg mutogatta magát nekünk. Megmutatta, hogy mit rejtegetett a lábaközött. Ott volt. Láttuk. Felismerhető volt. Kukaca van. Kisfiú. PATRIK.