Reggel 8-kor indultunk anyummal itthonról. Uh előtt az afp leletem elkellett kérnem. Nos miközben álltam az ajtóban, előttem egy pár, hátam mögül elém lép egy pasi és az előttem levő pasit nekem lökte(elkezdett lökdösödni és ordított vele, hogy mit keresel itt????!!!! ). Jól megijedtem, arrébb léptem, ők meg civakodtak, mindenki attól félt hogy végül lelöki a lépcsőn. Kiderült valami szerelmi háromszög lehetett, mert a csajtól is kérdezgette, hogy vele jöttél???!!! végül eltüntek mindannyian de már a biztonságiakat hivták a nővérkék...
Uh: már 309gramm a kis Patrikunk, mindene tökéletes. Nagyon aranyos volt a szonográfus, alapos munkát végzett. Ja és most 19+5 napra hozta a gép. Úgy látszik a végén még behozza a mensihez való korát. Reméljük Patrik tudja pontosan mennyi idős, és tudja mikor kell majd kibújnia :-)
Aztán mentünk a Nagy Laci doktorúrhoz , kivételesen nem miattam, hanem anyumnak kellett hozzá menni lelet megbeszélés miatt, de legalább így én is váltottam vele pár mondatot, majd a 23-héten menjek: uh, és vizsgálat is lesz már mert még nem volt ;-) akkor ad a cukkros vv-re beutalót is.
Aztán még anyummal csavarogtunk boltról boltra, nagyon elfáradtam.
Hazajöttünk és azóta fáj a fejem... ;-(
Jó éjt mindnekinek!!!!
2010. június 28., hétfő
2010. június 26., szombat
Nő a poci!
Ma reggel arra ébredtem, hogy kis babynk, annyira kinyomja magát, hogy azt hittem kimászik a köldökömnél :-) Úgy látom ezt a helyzetet nagyon szereti, sokszor ismételgeti. Talán így jobban hall-lát :-)
Ma délután itthon grilleztünk-Pumis Dédi is átjött- és fel is köszöntöttek szülinapom alkalmából, bár még lett volna pár nap :-). Erősen számolnom kellett hány éves is vagyok, mert nem is akartam elhinni .... Persze mióta megszületett Ádám, a szülinapjaimkor nem is az jut eszembe, hogy engem kell ünnepelni, hanem az, hogy ilyenkor az anyákat kellene felköszönteni és megköszönni az életünket. Úgyhogy 29-én meglepem anyumat egy virágcsokorral ;-) Azt hiszem ezzel egyetért mindenki aki már volt a szülőszobán.
Kérésre teszek fel néhány pociképet, hisz eddig ezek elmaradtak:
15 hetes:

17 hetes:

19 hetes:
Ma délután itthon grilleztünk-Pumis Dédi is átjött- és fel is köszöntöttek szülinapom alkalmából, bár még lett volna pár nap :-). Erősen számolnom kellett hány éves is vagyok, mert nem is akartam elhinni .... Persze mióta megszületett Ádám, a szülinapjaimkor nem is az jut eszembe, hogy engem kell ünnepelni, hanem az, hogy ilyenkor az anyákat kellene felköszönteni és megköszönni az életünket. Úgyhogy 29-én meglepem anyumat egy virágcsokorral ;-) Azt hiszem ezzel egyetért mindenki aki már volt a szülőszobán.
Kérésre teszek fel néhány pociképet, hisz eddig ezek elmaradtak:
15 hetes:

17 hetes:

19 hetes:
2010. június 24., csütörtök
Apa is érezte!!!
Tegnap este a kis Patrik nagy meglepetést okozott Apácskának: Úgy forgolódott, mocorgott és rugdosódott, hogy kívűlről is lehetett végre érezni. Úgy vettem észre , hogy ennek a Tibi is nagyon örült :-)
Más. Végre jó idő van! Ádámmal eldöntöttük, hogy ma is csavargunk (tegnap a dédit látogattuk meg), dehogy ma hova megyünk még nem körvonalazódott ki.... Majd, ha Ádi is felkel kiderül :-)
Más. Végre jó idő van! Ádámmal eldöntöttük, hogy ma is csavargunk (tegnap a dédit látogattuk meg), dehogy ma hova megyünk még nem körvonalazódott ki.... Majd, ha Ádi is felkel kiderül :-)
2010. június 19., szombat
Kis Mocorgóm...
Ma éjjel megint nem tudtam aludni, fél kettőkor felkeltem. A nappaliban tettem-vettem, szúnyogokat űztem....(nem sok sikerrel, de jól elszórakoztam vele 2-3 órát :-) )
Aztán lefeküdtem egy kicsit elszenderedtem és arra ébredtem, hogy az én kisebbik kicsi fiam, majd kibújik a köldököm környékén. Annyira nekifeszült, hogy teljesen megtudtam csiklandozni minden porcikáját :-). Olyan édes volt! Imádom! Jó sokáig engedte, aztán visszahúzódott és elcsendesedett.
Délelőtt vásárolni voltunk, kicsit csavarogtunk az Árkádban, Aldiban.....
Persze benéztünk a Brendonba is és megláttuk a nekünk megfelelő bébiőrt. Nekünk találták ki mert 2 km-re visz a hatósugara. Na nem azért kell ilyen nagy hatótávolság, mert világgá mennénk Patrik elől, hanem azért mert lakásunk nyeli a térerőt valamiért..... Kipróbáltuk nagyon jól hallatszódik minden, remélem a babával is jól fog szerepelni.
Hazajöttünk és felfaltam egy negyed dinnyét.... aztán egy nagy tányér sajtos-tejfölös tésztát....és most kinyúltam. Megyek is pihizni.
Aztán lefeküdtem egy kicsit elszenderedtem és arra ébredtem, hogy az én kisebbik kicsi fiam, majd kibújik a köldököm környékén. Annyira nekifeszült, hogy teljesen megtudtam csiklandozni minden porcikáját :-). Olyan édes volt! Imádom! Jó sokáig engedte, aztán visszahúzódott és elcsendesedett.
Délelőtt vásárolni voltunk, kicsit csavarogtunk az Árkádban, Aldiban.....
Persze benéztünk a Brendonba is és megláttuk a nekünk megfelelő bébiőrt. Nekünk találták ki mert 2 km-re visz a hatósugara. Na nem azért kell ilyen nagy hatótávolság, mert világgá mennénk Patrik elől, hanem azért mert lakásunk nyeli a térerőt valamiért..... Kipróbáltuk nagyon jól hallatszódik minden, remélem a babával is jól fog szerepelni.
Hazajöttünk és felfaltam egy negyed dinnyét.... aztán egy nagy tányér sajtos-tejfölös tésztát....és most kinyúltam. Megyek is pihizni.
2010. június 16., szerda
17.hét
Szép estét mindenkinek! :-)
Gyorsan írok pár sort, hogy mi is volt tegnap meg ma ...
Tegnap: megérkezett a babakocsi, de végül is kicsit másmilyen lett, de teljesen bele vagyok szerelmesedve!!!! Annyira, de annyira könnyen irányítható, hogy az elmondhatatlan. Végül a Harberkorn variosport váz+ csokibarna-világoskék sportrész lett rá.
Tervemv, hogy keresek még rá egy plussz adaptert(ez kapható) amivel erre a kocsira a maxi cosi hordozónk is rátehető lesz. Így már totál teljes lesz!!!Annyira boldog vagyok emiatt!!! Köszönöm, köszönöm drága férjuram!!!
Délután anyuval szétválogattuk a használt ruhákat, kb a felét kiszanáltuk :-). De nem bánom, tényleg nagyon kopottak, agyonmosottak-foltosak voltak. A kicsi Patrikunk is megérdemli a szép rucikat. Anyum megigérte, hogy nem marad majd ruha nélkül ;-) Köszi, drága nagymami!
Ma: A Bencééket elkisértük az ortopédiára, egész napunk ráment.... de szerintem nagyon jól szórakoztunk. Persze jobb helyen is elüthettük volna az időt, dehát úgyis egésznap szakadt az eső.
Aztán Ádival siettünk a nődokihoz, most csak megbeszéltük a következő lépéseket, feltehettem kérdéseimet és moziztunk :-)
Mostmár tuti, hogy kisfiú, már a zacsijait is láthattuk. Olyan édesen feküdt a a méhlepényen hason, felhúzott lábakkal! A kis arcát azért felénk fordította és mosolygott meg tátogott. Ádi külön kérte, hogy a szivecskéjét is hallgassuk meg. Dr nagyon kedves volt, Ádi miatt mindent részletesen elmagyarázott. Megnézett alaposan mindent, minden a legnagyobb rendben. Külön javasolta, hogy nyugodtan strandoljak akár medencés strandon is, ehetek camambert sajtot..... Csak semmi para! Jót nevettünk ezeken a hiedelmeken. Őt is imádom! Ritka az ilyen kedves, jó doktor!
Édes Kicsi Patrik! Már most imádlak a 174 grammoddal együtt!!! Olyan jó volt Téged látni!!!! A bátyusod is nagyon-nagyon várja már, hogy november legyen!
Gyorsan írok pár sort, hogy mi is volt tegnap meg ma ...
Tegnap: megérkezett a babakocsi, de végül is kicsit másmilyen lett, de teljesen bele vagyok szerelmesedve!!!! Annyira, de annyira könnyen irányítható, hogy az elmondhatatlan. Végül a Harberkorn variosport váz+ csokibarna-világoskék sportrész lett rá.
Tervemv, hogy keresek még rá egy plussz adaptert(ez kapható) amivel erre a kocsira a maxi cosi hordozónk is rátehető lesz. Így már totál teljes lesz!!!Annyira boldog vagyok emiatt!!! Köszönöm, köszönöm drága férjuram!!!
Délután anyuval szétválogattuk a használt ruhákat, kb a felét kiszanáltuk :-). De nem bánom, tényleg nagyon kopottak, agyonmosottak-foltosak voltak. A kicsi Patrikunk is megérdemli a szép rucikat. Anyum megigérte, hogy nem marad majd ruha nélkül ;-) Köszi, drága nagymami!
Ma: A Bencééket elkisértük az ortopédiára, egész napunk ráment.... de szerintem nagyon jól szórakoztunk. Persze jobb helyen is elüthettük volna az időt, dehát úgyis egésznap szakadt az eső.
Aztán Ádival siettünk a nődokihoz, most csak megbeszéltük a következő lépéseket, feltehettem kérdéseimet és moziztunk :-)
Mostmár tuti, hogy kisfiú, már a zacsijait is láthattuk. Olyan édesen feküdt a a méhlepényen hason, felhúzott lábakkal! A kis arcát azért felénk fordította és mosolygott meg tátogott. Ádi külön kérte, hogy a szivecskéjét is hallgassuk meg. Dr nagyon kedves volt, Ádi miatt mindent részletesen elmagyarázott. Megnézett alaposan mindent, minden a legnagyobb rendben. Külön javasolta, hogy nyugodtan strandoljak akár medencés strandon is, ehetek camambert sajtot..... Csak semmi para! Jót nevettünk ezeken a hiedelmeken. Őt is imádom! Ritka az ilyen kedves, jó doktor!
Édes Kicsi Patrik! Már most imádlak a 174 grammoddal együtt!!! Olyan jó volt Téged látni!!!! A bátyusod is nagyon-nagyon várja már, hogy november legyen!
2010. június 12., szombat
Jó napom van...
A tegnapi pocsék naphoz képest( azért nem is írtam, mert beszélnisem akartam róla), ma nagyon jó napom van. Talán igaz, hogy egy kis vásárlás a lelket is rendbeteszi :-)
Addig nézelődtem a neten, míg rátaláltam egy másik lehetőségre. Tibivel abba maradtunk, hogy talán praktikusabb lenne megtartani a mózesünket és inkább olyan babakocsi vázat venni, amire az rápasszol. Aztán meg majd eladjuk. Találtam is, még nincs itthon de teszek fel róla képet máshonnan:


Erre pont rápasszol a mózesunk és jobban járunk két babakocsival, mint egy kocsival és két mózeskosárral (ha a quinnyre vettük volna meg a kék mózest). A rossz utakra előre gondolva :-), talán elővigyázatosabbak vagyunk. Eladni meg eltudjuk bármikor, bármelyiket, majd vigyázunk rájuk, hogy ne veszítsenek sokat értékükből.:-)
Szerintem nagyon ügyesen vásároltunk, hiszen a quinny anno 20.000ft volt , a mostani 15000 így 35000ft-ért van két kocsink és mózesunk.
Na jó ezt a témát kiveséztem :-)
Akkor folytassam a hintával? :-D Azt is hetek óta bűvölöm, mert 20000ft-nál többet nem adok ki érte. (azok tetszenek, amiknek új áruk 40-50-80000f t) :-)
Az utolsó képen levő lesz a nyerő (bármennyire is babásabbak a többi), mert ezt 18 kg-ig használhatja, míg a többit csak 9kg-ig.
Íme a kedvencekről képek:




A második a hinták királya!!! Illetve nem is hinta hanem ringató! Igazából csak oldalirányu mozgást végez, de valami álomszép a kidolgozása: plüss maci a belseje, minden része nagyon babás....
De legtovább mégiscsak az utlsó képen levőt lehet használni.Így nekünk az lesz :-)
És ezennel be is fejeztük a vásárlásokat.....illetve bocsánat, majd még egy bébiőrre be kell nevezzünk :-)
Addig nézelődtem a neten, míg rátaláltam egy másik lehetőségre. Tibivel abba maradtunk, hogy talán praktikusabb lenne megtartani a mózesünket és inkább olyan babakocsi vázat venni, amire az rápasszol. Aztán meg majd eladjuk. Találtam is, még nincs itthon de teszek fel róla képet máshonnan:


Erre pont rápasszol a mózesunk és jobban járunk két babakocsival, mint egy kocsival és két mózeskosárral (ha a quinnyre vettük volna meg a kék mózest). A rossz utakra előre gondolva :-), talán elővigyázatosabbak vagyunk. Eladni meg eltudjuk bármikor, bármelyiket, majd vigyázunk rájuk, hogy ne veszítsenek sokat értékükből.:-)
Szerintem nagyon ügyesen vásároltunk, hiszen a quinny anno 20.000ft volt , a mostani 15000 így 35000ft-ért van két kocsink és mózesunk.
Na jó ezt a témát kiveséztem :-)
Akkor folytassam a hintával? :-D Azt is hetek óta bűvölöm, mert 20000ft-nál többet nem adok ki érte. (azok tetszenek, amiknek új áruk 40-50-80000f t) :-)
Az utolsó képen levő lesz a nyerő (bármennyire is babásabbak a többi), mert ezt 18 kg-ig használhatja, míg a többit csak 9kg-ig.
Íme a kedvencekről képek:




A második a hinták királya!!! Illetve nem is hinta hanem ringató! Igazából csak oldalirányu mozgást végez, de valami álomszép a kidolgozása: plüss maci a belseje, minden része nagyon babás....
De legtovább mégiscsak az utlsó képen levőt lehet használni.Így nekünk az lesz :-)
És ezennel be is fejeztük a vásárlásokat.....illetve bocsánat, majd még egy bébiőrre be kell nevezzünk :-)
2010. június 10., csütörtök
Afp
Ma kellett mennem az AFP vérvételre. Nagyon kellemetlen vérvétel volt... Még órák múlva is csipett a szúrás helye ;-(
Mikor hazafelé jöttem igazi kánikula volt, így egészen elfáradtunk és itthon a hűs szobában, Patrik igazán beindult. Úgy mocorgott, hogy megmosolyogtam :-)Nagyon várja Ádám is, hogy végre november legyen és bemutatkozhasson a kisöccsének :-)
A nyári melegben megemlékezünk az udvari hóemberről:

Más: Ma tartották az óvodában a pedagógusnapi vacsorát, amire én is hivatalos voltam. Sajnos a kaja felejthető volt, nagy csalódás ért minket, hiszen gombapörkölt volt a finom karfiolos húsi helyett.... Viszont kaptunk egy jóhírt, miszerint várható egy kis csekély jutalom így talán megtudom venni a mostani álmomat:
Mikor hazafelé jöttem igazi kánikula volt, így egészen elfáradtunk és itthon a hűs szobában, Patrik igazán beindult. Úgy mocorgott, hogy megmosolyogtam :-)Nagyon várja Ádám is, hogy végre november legyen és bemutatkozhasson a kisöccsének :-)
A nyári melegben megemlékezünk az udvari hóemberről:

Más: Ma tartották az óvodában a pedagógusnapi vacsorát, amire én is hivatalos voltam. Sajnos a kaja felejthető volt, nagy csalódás ért minket, hiszen gombapörkölt volt a finom karfiolos húsi helyett.... Viszont kaptunk egy jóhírt, miszerint várható egy kis csekély jutalom így talán megtudom venni a mostani álmomat:
2010. június 9., szerda
Itt a szabadság ideje, és végre jó idő!!!!
Kedves Tibi! Ezúton is kivánok neked nagyon boldog születésnapot!

Ezen a héten már a szabadságom töltöm és végre ma jut idő pihenésre is. Az első két napon csavarogtam, illetve megpróbáltam szétválogatni a padlásról lehozott bébi cuccokat. Hogy Ádámnak mennyi ruhája gyűlt össze???!!!! Még egy hatos ikrekre is elég lenne... A kisszoba plafonig tele, de legalább már a lakásban lehet közlekedni. Még felkell porszívoznom, felmosni és kész a rend. Holnap mennem kell vérvételre, meg padagógusnapi vacsira az óvodába, így már csak a péntek-szombat marad, hogy készüljünk Ádi nagy bulijára. (Szülinapját előre hozzuk, hogy a kis barátai eltudjanak jönni, nehogy nyaralni menjenek.) Nagy meglepetéssel készülünk neki csak maradjon továbbra is jó idő ;-)
Még annyit akartam írni, hogy a kis Patrik "kaparászását" már a 10. (!) héttől érzem, de tegnap mikor a kádban pihiztem olyan erősen ficánkolt, hogymár nevettem rajta. Csak így tovább, nem bánom!

Ezen a héten már a szabadságom töltöm és végre ma jut idő pihenésre is. Az első két napon csavarogtam, illetve megpróbáltam szétválogatni a padlásról lehozott bébi cuccokat. Hogy Ádámnak mennyi ruhája gyűlt össze???!!!! Még egy hatos ikrekre is elég lenne... A kisszoba plafonig tele, de legalább már a lakásban lehet közlekedni. Még felkell porszívoznom, felmosni és kész a rend. Holnap mennem kell vérvételre, meg padagógusnapi vacsira az óvodába, így már csak a péntek-szombat marad, hogy készüljünk Ádi nagy bulijára. (Szülinapját előre hozzuk, hogy a kis barátai eltudjanak jönni, nehogy nyaralni menjenek.) Nagy meglepetéssel készülünk neki csak maradjon továbbra is jó idő ;-)
Még annyit akartam írni, hogy a kis Patrik "kaparászását" már a 10. (!) héttől érzem, de tegnap mikor a kádban pihiztem olyan erősen ficánkolt, hogymár nevettem rajta. Csak így tovább, nem bánom!
Címszavakban: vetélések, diploma, inszem, kibékülés, szétköltözés, Csoda!!!
.... és akkor lássunk neki, ezennel megírom az első bejegyzésemet. :-) Első bejegyzés, de hosszabb időre nyúlik vissza.... Helyezd magad kényelembe, regény következik.....
2008-ban mikor az esküvőnk volt, elterveztük, hogy ha szeretne jöhetne is a közös babóca... Nem sokat váratott magára, de sajnos nem akart velünk maradni-akárcsak a következő-, így hamarosan rádöbbentünk, hogy ez nem is olyan egyszerű, ha komolyan akarja az ember. De mivel engem nem olyan fából faragtak, mint aki hamar feladja, orvostól orvosig járva, éjjelenként netet böngészve, pénzt és időt nem sajnálva kerestük a gépezetbe csúszott hibát. Az inzulinrezisztencián kívül semmit sem találtak az orvosok, pedig hihetetlen sok vizsgálatot végeztek. A körzeti doktornénim szerint, mindenre lelettem szűrve épp hogy csak down-korra nem... Kértek olyan vizsgálatokat is, amit még sosem írt ki, így azután is utána kellett járni, hogy az egyes vizsgálatokat ki írhatja ki és hova kell menni. Ha a saját nődokim és a körzetim nem lett volna partner, akkor nagyon nehéz dolgom lett volna, de velük szerencsém volt.
Velük szerencsém volt, de 2009 -től babásodás terén már nem voltam ilyen szerencsés... ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az inszemet, aztán jöhet a lombik, hátha akkor nagyobb esély lenne arra, hogy meg is marad.
Inszemen októberben voltunk, nem sikerült. A meddőségi doki még egy inszemet javasolt és ígérte utána mehet a lombik. Anyagi vonzata miatt úgy gondoltuk, egyenlőre pihentetjük a dolgot, meg már a házaséletünk is kezdett romokban heverni emiatt...
December-január rengeteg tanulással és vizsgázással telt, aminek meg is lett az eredménye:fogytam 6 kilót és gyógytestnevelői diplomát szereztem.
Azt a stresszt amiben ekkor éltem a családom is nehezen viselte, férjurammal hol szétköltöztünk, hol kibékültünk....
Március elejére helyre állt a béke-legalábbis igyekeztünk-, rendezni tudtuk a zavaró tényezőket.
Megpróbáltam a gyógytestnevelői papirommal is valamit kezdeni, tervezgettem, hogy ez irányban folytatom az utamat tovább.
Imádott korcsolyás pályafutásomat is újra kezdhettem és elkezdtem újra jól érezni magam a bőrömben. Már majdnem minden tökéletes lett volna, ha nem keseríti meg az életemet egy nőgyógyászati probléma...
Áprilisra ebből is elegem lett, és elhatároztam, akkor már inkább műtsenek meg, de ezzel együttélni nem tudok...
Április 7-én műtéti időpont megbeszélése miatt felkerestem nőgyógyászom, aki egy meglepetéshírrel szolgált. Felém fordította az ultrahang monitorát és felhívta a figyelmemet a 11,2 mm jó életjelenséget mutató kis embriómra :-)
Volt meglepődés, majdnem lefordultam az ágyról. De nem csak én lepődtem meg a doktor is vagy 5 percig nézte.... mérete alapján 7+4 napos terhes voltam. (elvileg túl, a nálam kritikusnak mondható időszakon), de számitások alapján már a 10 hetet is be kellett töltenem...
Hazafelé azon gondolkoztam, mikor és hogyan mondjam meg a Tibinek és akkor úgy gondoltam megvárom a 12 hetet, hogy biztosra menjünk. Természetesen nem bírtam ki olyan sokáig 3 nap múlva kibukott belőlem, este az ágyban, tehát amiket elterveztem, hogy kiscipő-levélke-terhesteszt.., nos ez mind elmaradt. De úgy láttam ő is nagyon örült. El sem hitte először. Talán akkor vált mindenkinek valóságossá, amikor együtt elmentünk a 12 hetes ultrahngra. ( de erről majd később).
Ebben az időszakban szinte egész nap rosszul voltam (hányinger), de szerencsére vuk elkerült. A rosszullétek már talán az 5-6 héten is voltak, csak akkor azt hittem, hogy a sok fogyástól, stressztől és a vírustól (torokgyulladás,amit épp antibiotikummal kezeltek) vannak. Azt hittem lement a gyomomra is :-)
Április 13-án két csepp elszíneződést láttam, így rögtön telefonálás-kórház-ultrahang-utrogestán. Szerencsére minden rendben volt, persze az utrogestánt ettől kezdve a 12 hétig naponta 3X2-t szednem kellett. Na ezt a részét szívesen kihagytam volna. A napok lassan teltek, pedig a munkahyemen pörögtek az események, volt stressz rendesen...
Még voltunk ultrahangon 9 hetesen is, mindent rendben találtak továbbra is szerencsére.
A 12 hetes genetikai ultrahangra már 3-an mentünk, jött a nagytesó és az apuka is. Szerintem ekkor döbbentek rá, hogy ő bizony minket választott és velünk szeretne maradni. Úgy legyen! Reméljük a legjobbakat! :-) Levették az első nagyadag vért is és minden tanköny szerinti értéket mutatott.
14 hetesen Párom meglepett, elvitt 4D ultrahangra. Annyira, de annyira édes volt, szinte végig fent volt, rugkapált, szopizta az ujját, meg mutogatta magát nekünk. Megmutatta, hogy mit rejtegetett a lábaközött. Ott volt. Láttuk. Felismerhető volt. Kukaca van. Kisfiú. PATRIK.

2008-ban mikor az esküvőnk volt, elterveztük, hogy ha szeretne jöhetne is a közös babóca... Nem sokat váratott magára, de sajnos nem akart velünk maradni-akárcsak a következő-, így hamarosan rádöbbentünk, hogy ez nem is olyan egyszerű, ha komolyan akarja az ember. De mivel engem nem olyan fából faragtak, mint aki hamar feladja, orvostól orvosig járva, éjjelenként netet böngészve, pénzt és időt nem sajnálva kerestük a gépezetbe csúszott hibát. Az inzulinrezisztencián kívül semmit sem találtak az orvosok, pedig hihetetlen sok vizsgálatot végeztek. A körzeti doktornénim szerint, mindenre lelettem szűrve épp hogy csak down-korra nem... Kértek olyan vizsgálatokat is, amit még sosem írt ki, így azután is utána kellett járni, hogy az egyes vizsgálatokat ki írhatja ki és hova kell menni. Ha a saját nődokim és a körzetim nem lett volna partner, akkor nagyon nehéz dolgom lett volna, de velük szerencsém volt.
Velük szerencsém volt, de 2009 -től babásodás terén már nem voltam ilyen szerencsés... ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az inszemet, aztán jöhet a lombik, hátha akkor nagyobb esély lenne arra, hogy meg is marad.
Inszemen októberben voltunk, nem sikerült. A meddőségi doki még egy inszemet javasolt és ígérte utána mehet a lombik. Anyagi vonzata miatt úgy gondoltuk, egyenlőre pihentetjük a dolgot, meg már a házaséletünk is kezdett romokban heverni emiatt...
December-január rengeteg tanulással és vizsgázással telt, aminek meg is lett az eredménye:fogytam 6 kilót és gyógytestnevelői diplomát szereztem.
Azt a stresszt amiben ekkor éltem a családom is nehezen viselte, férjurammal hol szétköltöztünk, hol kibékültünk....
Március elejére helyre állt a béke-legalábbis igyekeztünk-, rendezni tudtuk a zavaró tényezőket.
Megpróbáltam a gyógytestnevelői papirommal is valamit kezdeni, tervezgettem, hogy ez irányban folytatom az utamat tovább.
Imádott korcsolyás pályafutásomat is újra kezdhettem és elkezdtem újra jól érezni magam a bőrömben. Már majdnem minden tökéletes lett volna, ha nem keseríti meg az életemet egy nőgyógyászati probléma...
Áprilisra ebből is elegem lett, és elhatároztam, akkor már inkább műtsenek meg, de ezzel együttélni nem tudok...
Április 7-én műtéti időpont megbeszélése miatt felkerestem nőgyógyászom, aki egy meglepetéshírrel szolgált. Felém fordította az ultrahang monitorát és felhívta a figyelmemet a 11,2 mm jó életjelenséget mutató kis embriómra :-)
Volt meglepődés, majdnem lefordultam az ágyról. De nem csak én lepődtem meg a doktor is vagy 5 percig nézte.... mérete alapján 7+4 napos terhes voltam. (elvileg túl, a nálam kritikusnak mondható időszakon), de számitások alapján már a 10 hetet is be kellett töltenem...
Hazafelé azon gondolkoztam, mikor és hogyan mondjam meg a Tibinek és akkor úgy gondoltam megvárom a 12 hetet, hogy biztosra menjünk. Természetesen nem bírtam ki olyan sokáig 3 nap múlva kibukott belőlem, este az ágyban, tehát amiket elterveztem, hogy kiscipő-levélke-terhesteszt.., nos ez mind elmaradt. De úgy láttam ő is nagyon örült. El sem hitte először. Talán akkor vált mindenkinek valóságossá, amikor együtt elmentünk a 12 hetes ultrahngra. ( de erről majd később).
Ebben az időszakban szinte egész nap rosszul voltam (hányinger), de szerencsére vuk elkerült. A rosszullétek már talán az 5-6 héten is voltak, csak akkor azt hittem, hogy a sok fogyástól, stressztől és a vírustól (torokgyulladás,amit épp antibiotikummal kezeltek) vannak. Azt hittem lement a gyomomra is :-)
Április 13-án két csepp elszíneződést láttam, így rögtön telefonálás-kórház-ultrahang-utrogestán. Szerencsére minden rendben volt, persze az utrogestánt ettől kezdve a 12 hétig naponta 3X2-t szednem kellett. Na ezt a részét szívesen kihagytam volna. A napok lassan teltek, pedig a munkahyemen pörögtek az események, volt stressz rendesen...
Még voltunk ultrahangon 9 hetesen is, mindent rendben találtak továbbra is szerencsére.
A 12 hetes genetikai ultrahangra már 3-an mentünk, jött a nagytesó és az apuka is. Szerintem ekkor döbbentek rá, hogy ő bizony minket választott és velünk szeretne maradni. Úgy legyen! Reméljük a legjobbakat! :-) Levették az első nagyadag vért is és minden tanköny szerinti értéket mutatott.
14 hetesen Párom meglepett, elvitt 4D ultrahangra. Annyira, de annyira édes volt, szinte végig fent volt, rugkapált, szopizta az ujját, meg mutogatta magát nekünk. Megmutatta, hogy mit rejtegetett a lábaközött. Ott volt. Láttuk. Felismerhető volt. Kukaca van. Kisfiú. PATRIK.
