Éjjeli készülődés:)

Encsi nálunk. Ilyenkor általában alig tudom őket ágyba parancsolni. Most sem akartak menni, inkább segítenek nekem.....este fél 11-kor.....

Karácsonyfa

Tegnap feldíszítettük a karácsonyfát. Na nem néztem el a dátumot, hanem új elgondolásom született: mivel a karácsonyi készülődést nagyon szeretem, megpróbálok minden alkalmat megragadni, hogy minél tovább élvezhessem ki ezt az időszakot. Az adventi időszakot sokkal jobban szeretem, mint a közvetlen karácsony utáni 1-2 napot szóval gondoltam inkább most nézegetem és "teszem magam" karácsonyi hangulatba Ma már mindenhol díszített karácsonyfák, hangulatos zenék ösztönzik az áruházakban a vásárlókat, akkor miért épp itthon nem lehet? Szeretem napközben is nézegetni, mindig találok rajta valami nézegetni valót:) Először félve meséltem el egy -két ismerősnek, aztán kiderült, hogy már többen is feldíszítették vagy valaki ismerősük tett így.

Ádám segített díszíteni, Patrik segített bontani:(. De mi ketten voltunk, mi győztünk... kb 2 óra alatt be is fejeztük:)

Továbbra is: hiába fordítom el a szerkesztőben, valamiért itt az alapot teszi be.....

Sütik is már begyúrva-volt amit ki is sütöttem, de az már el is fogyott- ajándékok várják még a csomagolást.

Este oviban felnőtt karácsonyt tartottak, amire hivatalosak voltunk mi is. Nagyon jól éreztük magunkat, még táncoltunk is a gyerekekkel:)

Patrik szokás szerint ropta a táncit, de most Ádi is csatlakozott. Nagyon büszke lehetek mindkét gyerkőcömre, mert makulátlanul viselkedtek:)

Még itthon indulás előtt....

Aztán élesben is...

élesszeműek előnyben, mert világítás nem volt...

Papucs-mánia:

És íme egy bizonyíték milyen jó erőben van a Kismanónk... nem tanítottuk erre, egyszerűen csak felrohant a tetejére....aztán utána még többször is, persze mikor leakartuk kamerázni, már uncsi volt és kicsit kérette magát...

Ismerkedés az izzósorral...

Aztán elindult felfelé...

Tánci, tánci...

Ma délelőtt hamar megfőztünk, karácsonyi mézeskalácsot begyúrtuk,ebédeltünk, majd nyakunkba vettük a várost. Megnéztük a városligeti Mikulásgyárat, majd a Vörösmarty tér-Deák téri forgatagot.

Kicsit már majdnem unalmas volt, de aztán Patrik gondoskodott a jókedvről: Volt egy utcai trombitás, aki előtt meg- megállt a nézőközönség, majd pár másodperc múlva, már tovább is haladt.... Aztán odaértünk mi. SZinte már senki nem hallgatta a trombitást-épp zenét váltott, mikor Patrik szokása szerint elkapta a ritmust. A zeneművész először észre sem vette, a felnőtteknek próbált zenélni...aztán szerintem feltűnt neki, hogy egyre többen és többen állják körbe, de mintha elnéznének mellette. Igen, Patrik adta a műsort. Nem kicsit, nem gyengén. Nagyon sajnáltam, hogy nemvolt nálam olyan kamera(telefon) amivel éjjeli videót is jól lehetne rögzíteni, mert hihetetlen volt amit előadott. MIndenki csak őt nézte, mindenkitől csak azt hallottuk, mennyire aranyos,milyen édes, gyönyörű....Nem mondom, könnyeket csalt a szemembe, ezt elmondani sem lehet....és amikor felnéztem, hatalmas tömeget véltem felfedezni körülöttünk...

Nem tudom meddig állhattunk ott, -talán 20 percet is-, de aki odajött, ott is maradt addig, míg haza nem indultunk. Akkora tömeget csaltunk oda, hogy csak tolongtak az emberek...még jó, hogy mi ezt az első sorból nézhettük végig. Több sorban álltak -lökdösődtek!!!- az emberek, hogy megcsodálhassák a kis táncostalpú művészünket. Sokan fotozták, kamerázták, szerintem biztos holnap rajta lesz valahol a youtube-n is......

Aztán mikor láttuk Patrikon, hogy bár nagyon élvezi, de majd elalszik-csak délelőtt aludt egy keveset-felemeltem, megpuszilgattam, elköszöntünk a muzsikostól (ő is megköszönte, hogy fellendítettük a "boltját"), és továbbálltunk. Jött a tömeg is, nem maradt már ott hallagtóság:)

Aztán ahogy mentünk tovább a Váci utcában, még meg-megállítottak minket, mosolyogtak, megsimogatták Patrik kicsi buksiját.

Ezt látni kellett volna......(holnap megpróbálom apu telefonjáról feltölteni a videót, hátha látszik belőle valamennyi...)

Fáradtan, jó kedvűen értünk haza, gyors pancsi, szopi után már alszik is táncoslábú kis manóm:)

Ádi is alszik már......holnap nagyon fog örülni, hatalmas meglepetés készül.....egyenesen Angliából :)

Kellemes ébredés...

Ádi mondja reggel:
-Anya! Olyan jó érzés, hogy tudom, hogy Te vagy a Mikulás! Így legalább mindig megtudlak ölelni és ez neked is jó érzés!:)

Mostmár biztos minden Mikuláskor ez fog eszembe jutni:)

Itt a MIKULÁS!!!!

Legújabb szórakozása-a létramászás mellett-, hogy mindenbe beleül illetve belefekszik....

Vasárnap hajnalban arra ébredtem, hogy kapcsolna a fűtés termosztátja, de a kazán nem reagál. Már épp kezdtem belebetegedni, hogy talán megint(tavaly javítattuk) a szivattyú stb, mikor rádöbbentem, hogy áram nincs az egész lakásban. Épp kezdtem lenyugodni,hogy talán csak vihar volt és sehol sincs a környéken. Lementem anyuékhoz, bekukucsoltam az ablakon és ledöbbentem. Náluk volt áram....

Megint agyvérzés kergetett, akkor nálam van valami gáz...Biztosítékok: rendben. Áram: nincs. Lecaptatok hajnali 5-kor az órához, nos ott volt lecsapva a biztosíték, de vissza sem lehetett kapcsolni. Ébresztőt fújtam a családnak, mert áram kell, hogy a lakás ki ne hűljön! Megpróbáltuk felvinni hosszabítón, hogy legalább a kazán menjen, de azzal nem működött(túl biztonságos kazán átka).

Aztán apunak jött a mentőötlete. Az összes biztosítékot lekapcsoltuk és egyesével lőttük fel. Siker koronázta produkciónkat, leszűkült a kör: fürdő-háló biztosíték veri le......

Keresztapum többórás szerelése jóvoltából újra minden tökéletesen működik. Köszönjük-köszönjük!!!! Természetesen az utolsó konnektor volt a ludas......Murphy...

Közben ettünk-ittunk, mulattunk, fodrászkodtunk (Rékának külön köszönet a fiuk hajvágásáért) és jött a Mikulás is.

Megtalálta a neki kikészített finomságot, elfogyasztotta....

Majd kétségbeesett, hogy elfogyott...

Aztán munkához látott.....volna, ha nem üresen hozta volna zsákot.

Így keresett másikat...


.......

Patrik csomagja...virgács biztos elfogyott, másképp nem történhetett, hogy nem kapott:)

Szobafestés

Múlthét pénteken felújítottam Ádi szobáját, míg suliban volt. Amelyik bútort lehetett tolni, arrébb lökdöstem (beépített galériaágy stb maradt), majd pár óra alatt újjá varázsoltam. Színe majdnem ugyanolyan mint volt, csak most fűrészporos festékkel lett pingálva.

Amíg én ügyködtem Patrik járókában próbált rendet rakni.... meglepően jól viselte a bezártságot, bár 1 méterre volt tőlem a járóka. Viszont újból kezdte az önhánytatást: addig dúgja az újját a torkába -akár hányásig- míg rá nem figyelünk. Illetve akkor is folytatja csak akkor már vigyorogva teszi mindezt. Már majdnem feladtam,hogy nem is veszek róla tudomást, mikor végül én győztem és abbahagyta.

Persze közben elkészültem a festéssel és máris szabadlábra helyeztem:)

Szombaton megtartottuk apu névnapját itthon. Nem volt nagy ünneplés, de jó volt:)