Ádi leesik...

Ma reggel akár aludhattunk is volna, hisz megérkezett a várva várt hideg front. De Ádi gondoskodott róla, hogy az utcai levegőt is felmérjük...
…. Ádika hajnal 3 után wc-re akart menni és a galériágyáról -miközben jött le a létrán- a takarójába belegabalyodott és nem tudni hányadik létrafokról, de leesett. Puffanásra és segélyt kérő sírására berohantam hozzá. Nagy sírás, hogy fáj a keze (nem láttam semmit rajta, éppnek tünt mindene), majd pár perc múlva nézem a halántékát, majdnem elájultam akkorára duzzadt. Ott is beütötte… azonnal mentőt hívtam, hamar jöttek is. Nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, hogy szerintük nem komoly, de természetesen rtg szükséges…
Utközben összeszedtünk még egy 19 éves fejsérültet (kicsit ittas volt, jött a testvére is). Mikor beültette az orvos őket hozzánk, mondta, hogy ő meg akkor előre ül… Nos nem tudom, hogy nézhettem rá, de végül is azt mondta elfér mégis ő is hátul ...
Bevallom először nem volt valami bizalomgerjesztő a fiatalember, pedig az orvos “szalonképessé tette (-elküldte mosakodni stb), szépen bekötözte a fejét. De akkor is. Nem akartam két idegen fiúval utazni a mentőben…. na szóval az orvos is velünk volt egy térben. Minket vittek először a Heim Pálba, aztán ők tovább mentek…
A kórházban jött egy mufurc aszisztens, aki még köszönni is alig volt hajlandó, de legalább a doktornéni hamar jött. Bár látszódott rajta, hogy ő is aludt e hajnali órákban, de attól függetlenül nagyon kedves volt.
Ez már nem mondható el a rtg orvosról. Na attól kibuktam. Rém mogorva vénkisasszony volt. Mondtam, hogy bemenjek-e én is a gyerekkel, mondta, ahogy akarom. ( de a hangsúly!!! ). Aztán hozzátettem, hogy azért kérdezem, mert terhes vagyok…erre :hát akkor ne-mondta. Még arra sem méltatott, hogy rám nézzen!
De legalább pár perc múlva már a lelet a kezünkben volt.
Na akkor majdnem idegbajt kaptam, mert a doktornéni ( az egyetlen kedves e hajnali órában) percekig nézte a koponya rtg képet. Többször is tette ide meg oda, összehasonlította a két felvételt, közelebb hajolt, majd messzebbről nézte…. Na ezeket a perceket nem kivánom senkinek! Kezdtem rosszul lenni, leis ültem. Aztán megszólalt, hogy ő úgy látja, nincs baj, de 3 nap alatt még lehet… Figyeljem a gyereket, ágynyugalom, ha van valami akkor menjünk vissza. A rtg-t meg holnap(?) reggel megnézi szakorvos vagy többen???),-talán azért, mert ő ugyanis az urológiáról jött. (Polóján ez volt). Szóval ha baj lenne értesítenek.
Szóval most figyelem, remélem nem lesz semmi!
Viszont holnap tuti betelefonálok a lelet miatt, hiszen még a telefonsztámom sem tudják, nem kérték el, és levan titkosítva…
Na ennyit az egészségügyrő Aztán még elmentünk reggelizni a nagy ijedtségre McDonalds'ba (pedig ide még nappal is ritkán járunk), biztos az emberek gondolták, hogy milyen család, hajnalban már Mc-is kajával tömik magukat és a gyereket…Még bevásároltunk a piacon, mostanában kilo számra tömöm a gyümölcsöket ...
Amint egyet bekapok, A kis Patrik boldogan lubickol :-)