Ádi 9 éves!!! Orvosnál és terheléses vércukor vizsgálat..

Az első és legfontosabb, hogy az én kedves fiacskámnak itt is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánjak!
Ádám!
Hogy elszadt az a 9 év! Nem is hiszem el! Milyen nagy fiú vagy már!Nagyon büszke vagyok rád !
Köszönöm, hogy engem választottál édesanyádnak és anno az én pocimban növekedtél ;-) (Mikor kicsi voltál és megkérdezték, miért szereted anyut, mindig azt válaszoltad, hogy mert az én pocimba termesztettek, hogy te választottál ki engem :-) ) Mindig szívesen emlékszem vissza születésed pillanatára!!!
Szeretlek!



Szerda este voltunk a nőgyógyásznál vizsgálaton: minden a legnagyobb rendben, fájás, keményedés szerencsére nincs, súlyom +8 kg a kezdéstől, de az orvos szerint: egészségemre, mit kell ezt annyira komolyan venni, (ez a védőnőnek szól), hisz nem is látszik rajtam, vizesedés nincs, blabla... Írt fel vasat mert nem szedek terhesvitamint és előrelátó . Este be is szedtem egyet és fél óra múlva a hasam tele lett apró kiütéssel. Így másnap a házidokim mást irt fel, valszinű a vivő anyagra lettem allergiás.
Tegnap reggel 5-kor keltünk és hármnegyed hatkor indultunk Ádival a vérvételre megejteni a cukros vv-t is. Így még nem jártam. 7 helyett 8-kor kezdték a rendelést a lötyi ivása után 1 órával olyan rosszul lettem, hogy lekellett feküdnöm a folyosón a fapadra, fiam ment segítséget kérni, majd egy nővér rámynitotta az ablakot, azt tovább ment, ahogy jött-ment még kétszer megkérdezte hogy vagyok, mondtam szédülök, nagyon rosszul érzem magam, ülni sem bírtam a szédüléstől, erre továbbment hogy hááát, van aki nem birja ...
Aztán eljött a 10 óra mehettem a következő szúrásra. Közben az én édes kisfiam elszaladt a büfébe, hogy vesz nekem szendvicset ( a saját zsebpénzéből!!! ), hogy rögtön ehessek, amint végeznek velem. Anniyra, de annyira édes volt! Olyan felelősségteljes! Nagyon büszke vagyok rá!!! Köszönöm Ádám!
Ahogy megettem a szendvicset és ittam rögtön jobban lettem, séta a buszhoz, indulás az Örsre.
3 megálló után ismét olyan rosszul lettem,a vizem is elfogyott, megpróbáltam a citrom nyalogatásával életben tartani magam (lehetett vinni a cukroslötyibe). Végül már annyira rosszul voltam, hogy a fiam felállitottam mellőlem és elkellett feküdnöm a két ülésen a buszon, mert majdnem eldobtam magam. Persze a pánikomtól még jobban rosszul lettem. Ádikám meg csak simogatta a fejem és puszilgatott. Olyan édes kis gondoskodó volt! Senki, de senki nem kérdezte a buszon hogy baj van-e vagy segíthetnek-e valamit. A végállomáson lekászálódtam (itt többen megnéztek-nem tudom mit gondoltak...), majd jobban lettem a friss levegőn. Ahol tudtam ettem , ittam útközbe, az életben tartott, majd itthon már migrénes fejfájás is társult mellé. Ezen az alvás és gyógyszer sem segített vagy 2 órán át. Aztán algopirin és a szokásos migrén elmulasztó masszázskrém a nyakszirtemre, fejemre (jó csipős) lassan elmúlt csak kimerültség marad. Elmentünk a háziorvoshoz, aki történetem elmesélése után rögtön vérnyomást mért (minden rendben volt)és ki volt akadva, hogy a kórházban nem segitettek. Elmondta, hogy egyszerüen a cukros lötyi kiszívta a belekből a vizet és vizhiány lépett fel. Van ahol engedik vizet inni a kismamikat a két vérvétel között.... Szinte az egész délutánt is átettem, majd ágyba zuhantam és reggel 7-ig aludtam.
Ma frissen, kipihenten ébredtem, szerencsére semmi bajom! Soha többé nem akarok ilyet átélni, de ha szükség lesz máskor is ilyen vizsgálatra ha engedik, ha nem, én tuti inni fogok :-)