Az első és legfontosabb, hogy az én kedves fiacskámnak itt is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánjak!
Ádám!
Hogy elszadt az a 9 év! Nem is hiszem el! Milyen nagy fiú vagy már!Nagyon büszke vagyok rád !
Köszönöm, hogy engem választottál édesanyádnak és anno az én pocimban növekedtél ;-) (Mikor kicsi voltál és megkérdezték, miért szereted anyut, mindig azt válaszoltad, hogy mert az én pocimba termesztettek, hogy te választottál ki engem :-) ) Mindig szívesen emlékszem vissza születésed pillanatára!!!
Szeretlek!
Szerda este voltunk a nőgyógyásznál vizsgálaton: minden a legnagyobb rendben, fájás, keményedés szerencsére nincs, súlyom +8 kg a kezdéstől, de az orvos szerint: egészségemre, mit kell ezt annyira komolyan venni, (ez a védőnőnek szól), hisz nem is látszik rajtam, vizesedés nincs, blabla... Írt fel vasat mert nem szedek terhesvitamint és előrelátó . Este be is szedtem egyet és fél óra múlva a hasam tele lett apró kiütéssel. Így másnap a házidokim mást irt fel, valszinű a vivő anyagra lettem allergiás.
Tegnap reggel 5-kor keltünk és hármnegyed hatkor indultunk Ádival a vérvételre megejteni a cukros vv-t is. Így még nem jártam. 7 helyett 8-kor kezdték a rendelést a lötyi ivása után 1 órával olyan rosszul lettem, hogy lekellett feküdnöm a folyosón a fapadra, fiam ment segítséget kérni, majd egy nővér rámynitotta az ablakot, azt tovább ment, ahogy jött-ment még kétszer megkérdezte hogy vagyok, mondtam szédülök, nagyon rosszul érzem magam, ülni sem bírtam a szédüléstől, erre továbbment hogy hááát, van aki nem birja ...
Aztán eljött a 10 óra mehettem a következő szúrásra. Közben az én édes kisfiam elszaladt a büfébe, hogy vesz nekem szendvicset ( a saját zsebpénzéből!!! ), hogy rögtön ehessek, amint végeznek velem. Anniyra, de annyira édes volt! Olyan felelősségteljes! Nagyon büszke vagyok rá!!! Köszönöm Ádám!
Ahogy megettem a szendvicset és ittam rögtön jobban lettem, séta a buszhoz, indulás az Örsre.
3 megálló után ismét olyan rosszul lettem,a vizem is elfogyott, megpróbáltam a citrom nyalogatásával életben tartani magam (lehetett vinni a cukroslötyibe). Végül már annyira rosszul voltam, hogy a fiam felállitottam mellőlem és elkellett feküdnöm a két ülésen a buszon, mert majdnem eldobtam magam. Persze a pánikomtól még jobban rosszul lettem. Ádikám meg csak simogatta a fejem és puszilgatott. Olyan édes kis gondoskodó volt! Senki, de senki nem kérdezte a buszon hogy baj van-e vagy segíthetnek-e valamit. A végállomáson lekászálódtam (itt többen megnéztek-nem tudom mit gondoltak...), majd jobban lettem a friss levegőn. Ahol tudtam ettem , ittam útközbe, az életben tartott, majd itthon már migrénes fejfájás is társult mellé. Ezen az alvás és gyógyszer sem segített vagy 2 órán át. Aztán algopirin és a szokásos migrén elmulasztó masszázskrém a nyakszirtemre, fejemre (jó csipős) lassan elmúlt csak kimerültség marad. Elmentünk a háziorvoshoz, aki történetem elmesélése után rögtön vérnyomást mért (minden rendben volt)és ki volt akadva, hogy a kórházban nem segitettek. Elmondta, hogy egyszerüen a cukros lötyi kiszívta a belekből a vizet és vizhiány lépett fel. Van ahol engedik vizet inni a kismamikat a két vérvétel között.... Szinte az egész délutánt is átettem, majd ágyba zuhantam és reggel 7-ig aludtam.
Ma frissen, kipihenten ébredtem, szerencsére semmi bajom! Soha többé nem akarok ilyet átélni, de ha szükség lesz máskor is ilyen vizsgálatra ha engedik, ha nem, én tuti inni fogok :-)
2010. július 30., péntek
2010. július 27., kedd
24 hét
Ma voltam a védőnéninél. Amilyen a formám, az egyetlen olyan vizsgálat ami ér is valamit-hogy megnyugtasson- a szivhang hallgatása elmaradt, mert szervízelni van a készülék. De mindegy, hisz holnap este megyünk ultrahangra.
Megnézte a vizeletet, szerencsére minden rendben, kb fél óra alatt bekönyvelte a másfélhónap alatt elkészült +3 leletet,aztán ennyi volt. Szeptemberben kell mennem hozzá legközelebb. Ennek nem sok értelmét látom, de biztos vannak olyan kismamák, akik sokat kérdeznek és a védőnői tanács sokat jelent számukra. Én inkább a saját tudásomban, tapasztalatomban és persze a nőgyógyászom szakértelmében bízom. A súlyomnál kicsit elidőztünk volna, pont akart valamit mondani a táplálkozással kapcsolatban, mikor telfefonon hívták és mire lerakta, máshol folytatuk a beszélgetést.
Nagyon várom a holnapot! Egész nap a városban fogok csavarogni, egy-két dolgot be kell szereznem, majd találkozom a barátnőmmel-Ádi keresztanyukájával- és utána odajönnek a Tibiék, összeszednek és irány a nődoki...
Elég lassan telnek a napok mostanában, de majd a jövő héttől begyorsulnak, hisz a Tibi itthon lesz szabin, megyünk Sopronba, augusztus végén Bátyáméknál esküvő, aztán Ádinak suli kezdés... É smár itt is lesz a szeptember-október és a november. Aztán hipp és hopp és karácsony :-) Azt is várom már :-)
teszek fel pociképet is, kiváncsi vagyok, hogy látjátok? Nőtt? Mert szerintem semmit. Bár 100 cm a haskörfogatom (ez az első mérés, még sose mértem)
Fordítsátok el a gépet, mert oldalazva sikerült feltöltenem :-D
És itt van pár kép, Ádinak a hétvégén hirtelen ötelettől vezérelve ( már nagyon szerette volna megkapni a playstation2 gépét :-) ) megtartottuk a szülinapját családi körben. Mivel torta nem volt kéznél, a palacsintatészta meg már be volt keverve, így az lett a szülinapi torta. De lehet, hogy jobb is volt, hiszen mind elfogyott azonnal, nemúgy ahogy a torták szoktak...
Megnézte a vizeletet, szerencsére minden rendben, kb fél óra alatt bekönyvelte a másfélhónap alatt elkészült +3 leletet,aztán ennyi volt. Szeptemberben kell mennem hozzá legközelebb. Ennek nem sok értelmét látom, de biztos vannak olyan kismamák, akik sokat kérdeznek és a védőnői tanács sokat jelent számukra. Én inkább a saját tudásomban, tapasztalatomban és persze a nőgyógyászom szakértelmében bízom. A súlyomnál kicsit elidőztünk volna, pont akart valamit mondani a táplálkozással kapcsolatban, mikor telfefonon hívták és mire lerakta, máshol folytatuk a beszélgetést.
Nagyon várom a holnapot! Egész nap a városban fogok csavarogni, egy-két dolgot be kell szereznem, majd találkozom a barátnőmmel-Ádi keresztanyukájával- és utána odajönnek a Tibiék, összeszednek és irány a nődoki...
Elég lassan telnek a napok mostanában, de majd a jövő héttől begyorsulnak, hisz a Tibi itthon lesz szabin, megyünk Sopronba, augusztus végén Bátyáméknál esküvő, aztán Ádinak suli kezdés... É smár itt is lesz a szeptember-október és a november. Aztán hipp és hopp és karácsony :-) Azt is várom már :-)
teszek fel pociképet is, kiváncsi vagyok, hogy látjátok? Nőtt? Mert szerintem semmit. Bár 100 cm a haskörfogatom (ez az első mérés, még sose mértem)
Fordítsátok el a gépet, mert oldalazva sikerült feltöltenem :-D
És itt van pár kép, Ádinak a hétvégén hirtelen ötelettől vezérelve ( már nagyon szerette volna megkapni a playstation2 gépét :-) ) megtartottuk a szülinapját családi körben. Mivel torta nem volt kéznél, a palacsintatészta meg már be volt keverve, így az lett a szülinapi torta. De lehet, hogy jobb is volt, hiszen mind elfogyott azonnal, nemúgy ahogy a torták szoktak...
2010. július 25., vasárnap
Gyerekszoba képek
És akkor az ígért képek, bár még van tennivaló....
A kiságy sincs még kész és a függöny is várat magára, mert az ablak köré még kerül egy fa borítás...
Sajnos a fal szinét nem adja vissza a kép, de gondoljatok a milkacsokira :D
A kiságy sincs még kész és a függöny is várat magára, mert az ablak köré még kerül egy fa borítás...
Sajnos a fal szinét nem adja vissza a kép, de gondoljatok a milkacsokira :D
2010. július 24., szombat
Lassan megy az idő...
Ez az elmúlt pár nap nagyon lassan telt számomra. A kinti 35-36 fokos meleget ( a lakásban 28) valahogy nagyon nehezen viselem. Mondjuk sosem szerettem a kánikulát, a tél inkább nekem való :-)
Amint kimentem pár percre az udvarra, rögtön ájulás kerülgetett... De szerencsére semmi probléma nem adódott, mivel leginkább a lakásban henyéltem. Kicsit már kezdtem depis lenni a nagy semmittevéstől, a tv és a számítógép sem tudott már lekötni. Ádi sincs itthon, a lakás is kitakaritva, mosnivaló sem igazán akad... szóval nem volt mit tenni...
Aztán tegnap, délben végzett a Tibi a munkában így már a délután mozgalmasabb volt, bejártuk a környék összes klimatizált áruházát :-)
Rájöttem arra, hogy az én kedves férjuram sokkal inkább költekezőbb mint én :-D. Szinte mindent megakart venni (azért ne nagy dolgokra gondoljunk...) alig bírtam lebeszélni, hogy sporoljunk. Pedig mindig ő volt az aki megtudta fogni a pénzt :-)Bár bevallom nem tudom hogy csinálja, de így is ügyesen osztja be a pénzt... Na meg az is nagyon jól esik, hogy szinte mindig leginkább rám gondol és nekem akar mindenfélét összevásárolni. (Imádom érte, csak meg ne tudja :-) )
Tegnap elmentünk megrendelni a babaszobába az ablak köré a faanyagot. Beugrottunk a másik üzletbe is, ahol a konyhai szegélyt kellett megrendelni és közben megpillantottam a nekünk való bordűrt. Már a kezdetektől akartam a kis Patrik szobájába, de olyan sokba került, amik tetszettek, hogy inkább lemondtam róla. Most pedig, amit találtunk árban is tökéletes. Persze rögtön a kosárba került :-) Azon csodálkoztam, hogy a Tibi semmit sem szólt, de hagyta, hogy vigyem a kasszához...
Este a fél szobára fel is ügyeskedtük,kora reggel meg a másik felét befejeztem. Sikerült rájönnöm a harmonikahajtogatás technikájára így kb 10 perc alatt végeztem is :-)Szóval ma reggelre elkészült, már csak be kell pakolni, meg hétfőn a fát feltenni az ablak köré...
Ha bepakoltunk teszek fel képeket is.
Ma végre megérkezett a várva várt hidegfront, sokkal jobban érzem magam. A jövöhétre is hüvösebb időt mondanak, biztos nyakamba veszem a várost és Ádival programozunk, nem fogunk unatkozni.
Ma családi összejövetelre vagyunk hivatalosak, a Tibi szüleivel, testvéreivel és családjukkal kertipartyzunk. Jó lesz kicsit kimozdulni.
A nagynéném is megérkezett Olaszból, így este átjön hozzánk, jó lesz vele is találkozni.
Szóval most jó a kedvem (mint majdnem mindig), újra tele tervekkel és lendülettel!
Még 1 nap és végre Ádi is itthon lesz, végra újra magamhoz ölelhetem. Már nagyon hiányzik!
Szerdán meg megkukkantjuk a kis maszatkánkat is, este 8-ra vagyunk bejelentve. Azt is nagyon várom már!
Amint kimentem pár percre az udvarra, rögtön ájulás kerülgetett... De szerencsére semmi probléma nem adódott, mivel leginkább a lakásban henyéltem. Kicsit már kezdtem depis lenni a nagy semmittevéstől, a tv és a számítógép sem tudott már lekötni. Ádi sincs itthon, a lakás is kitakaritva, mosnivaló sem igazán akad... szóval nem volt mit tenni...
Aztán tegnap, délben végzett a Tibi a munkában így már a délután mozgalmasabb volt, bejártuk a környék összes klimatizált áruházát :-)
Rájöttem arra, hogy az én kedves férjuram sokkal inkább költekezőbb mint én :-D. Szinte mindent megakart venni (azért ne nagy dolgokra gondoljunk...) alig bírtam lebeszélni, hogy sporoljunk. Pedig mindig ő volt az aki megtudta fogni a pénzt :-)Bár bevallom nem tudom hogy csinálja, de így is ügyesen osztja be a pénzt... Na meg az is nagyon jól esik, hogy szinte mindig leginkább rám gondol és nekem akar mindenfélét összevásárolni. (Imádom érte, csak meg ne tudja :-) )
Tegnap elmentünk megrendelni a babaszobába az ablak köré a faanyagot. Beugrottunk a másik üzletbe is, ahol a konyhai szegélyt kellett megrendelni és közben megpillantottam a nekünk való bordűrt. Már a kezdetektől akartam a kis Patrik szobájába, de olyan sokba került, amik tetszettek, hogy inkább lemondtam róla. Most pedig, amit találtunk árban is tökéletes. Persze rögtön a kosárba került :-) Azon csodálkoztam, hogy a Tibi semmit sem szólt, de hagyta, hogy vigyem a kasszához...
Este a fél szobára fel is ügyeskedtük,kora reggel meg a másik felét befejeztem. Sikerült rájönnöm a harmonikahajtogatás technikájára így kb 10 perc alatt végeztem is :-)Szóval ma reggelre elkészült, már csak be kell pakolni, meg hétfőn a fát feltenni az ablak köré...
Ha bepakoltunk teszek fel képeket is.
Ma végre megérkezett a várva várt hidegfront, sokkal jobban érzem magam. A jövöhétre is hüvösebb időt mondanak, biztos nyakamba veszem a várost és Ádival programozunk, nem fogunk unatkozni.
Ma családi összejövetelre vagyunk hivatalosak, a Tibi szüleivel, testvéreivel és családjukkal kertipartyzunk. Jó lesz kicsit kimozdulni.
A nagynéném is megérkezett Olaszból, így este átjön hozzánk, jó lesz vele is találkozni.
Szóval most jó a kedvem (mint majdnem mindig), újra tele tervekkel és lendülettel!
Még 1 nap és végre Ádi is itthon lesz, végra újra magamhoz ölelhetem. Már nagyon hiányzik!
Szerdán meg megkukkantjuk a kis maszatkánkat is, este 8-ra vagyunk bejelentve. Azt is nagyon várom már!
2010. július 20., kedd
Minden Ok.!
Úgy néz ki, hogy Ádi szerencsésen megúszta a vasárnap hajnali kalamajkát. Tegnap délután elvittem még a körzeti gyerekorvoshoz, aki szintén megvizsgálta, sok pihenést javasolt, és mivel még mindig fájlalja a kezét mondta, hogy kenjük valamilyen zúzodásos krémmel és rögzítsük valami keményre és kössük fel a karját... Csak néztem nagyot, az én időmben ezt még orvos végezte, ha szükségesnek látta....és gipszelésnek nevezték... lassan én döntsem el azt is mikor milyen orvosságot adjak a betegségeire sőt talán keverjem is ki??!!! Na mindegy, a lényeg hogy a feje jól van :-) Szerda reggel mehet az apukájával nyaralni a Balatonra. ( Hétfőn utaztak volna, csak emiatt elnapolták.)
A kis Patrikért is aggódtam, mert nem akart nagyon mocorogni, de amikor délután ledőltem a kanapéra és kértem, hogy rúgjon kettőt, meg is tette. Na nem esett túlzásba, pontosan kiszámolta a kettőt. :-) De éjjel és reggel bepótolta, egész izgága volt, így újra megnyugodhattam e téren.
Sajnos tegnap délután óta nagyon fáj a torkom és fülem. Próbálom aloe-val kezelni, de ha délután is ilyen rossz lesz, akkor elmegyek orr-fül-gégészetre, nehogy nagyobb legyen a baj, hiszen a Tibi is tüszösmandula gyulladással szenved. Szegénykém! Még az antibiotikum hatására sem javul rohamosan :-(
Na nem panaszkodok tovább, hiszen egyébként minden tökéletes, tegnap végre sikerült kitakarítanom az egész lakást, aránylag elviselhető a lakásban levő hőmérséklet, éjjel tudok aludni és különben is szép az élet :-)
Hát nem gyönyörű???!!! Imádom:
2010. július 18., vasárnap
Ádi leesik...
Ma reggel akár aludhattunk is volna, hisz megérkezett a várva várt hideg front. De Ádi gondoskodott róla, hogy az utcai levegőt is felmérjük...
…. Ádika hajnal 3 után wc-re akart menni és a galériágyáról -miközben jött le a létrán- a takarójába belegabalyodott és nem tudni hányadik létrafokról, de leesett. Puffanásra és segélyt kérő sírására berohantam hozzá. Nagy sírás, hogy fáj a keze (nem láttam semmit rajta, éppnek tünt mindene), majd pár perc múlva nézem a halántékát, majdnem elájultam akkorára duzzadt. Ott is beütötte… azonnal mentőt hívtam, hamar jöttek is. Nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, hogy szerintük nem komoly, de természetesen rtg szükséges…
Utközben összeszedtünk még egy 19 éves fejsérültet (kicsit ittas volt, jött a testvére is). Mikor beültette az orvos őket hozzánk, mondta, hogy ő meg akkor előre ül… Nos nem tudom, hogy nézhettem rá, de végül is azt mondta elfér mégis ő is hátul ...
Bevallom először nem volt valami bizalomgerjesztő a fiatalember, pedig az orvos “szalonképessé tette (-elküldte mosakodni stb), szépen bekötözte a fejét. De akkor is. Nem akartam két idegen fiúval utazni a mentőben…. na szóval az orvos is velünk volt egy térben. Minket vittek először a Heim Pálba, aztán ők tovább mentek…
A kórházban jött egy mufurc aszisztens, aki még köszönni is alig volt hajlandó, de legalább a doktornéni hamar jött. Bár látszódott rajta, hogy ő is aludt e hajnali órákban, de attól függetlenül nagyon kedves volt.
Ez már nem mondható el a rtg orvosról. Na attól kibuktam. Rém mogorva vénkisasszony volt. Mondtam, hogy bemenjek-e én is a gyerekkel, mondta, ahogy akarom. ( de a hangsúly!!! ). Aztán hozzátettem, hogy azért kérdezem, mert terhes vagyok…erre :hát akkor ne-mondta. Még arra sem méltatott, hogy rám nézzen!
De legalább pár perc múlva már a lelet a kezünkben volt.
Na akkor majdnem idegbajt kaptam, mert a doktornéni ( az egyetlen kedves e hajnali órában) percekig nézte a koponya rtg képet. Többször is tette ide meg oda, összehasonlította a két felvételt, közelebb hajolt, majd messzebbről nézte…. Na ezeket a perceket nem kivánom senkinek! Kezdtem rosszul lenni, leis ültem. Aztán megszólalt, hogy ő úgy látja, nincs baj, de 3 nap alatt még lehet… Figyeljem a gyereket, ágynyugalom, ha van valami akkor menjünk vissza. A rtg-t meg holnap(?) reggel megnézi szakorvos vagy többen???),-talán azért, mert ő ugyanis az urológiáról jött. (Polóján ez volt). Szóval ha baj lenne értesítenek.
Szóval most figyelem, remélem nem lesz semmi!
Viszont holnap tuti betelefonálok a lelet miatt, hiszen még a telefonsztámom sem tudják, nem kérték el, és levan titkosítva…
Na ennyit az egészségügyrő Aztán még elmentünk reggelizni a nagy ijedtségre McDonalds'ba (pedig ide még nappal is ritkán járunk), biztos az emberek gondolták, hogy milyen család, hajnalban már Mc-is kajával tömik magukat és a gyereket…Még bevásároltunk a piacon, mostanában kilo számra tömöm a gyümölcsöket ...
Amint egyet bekapok, A kis Patrik boldogan lubickol :-)
…. Ádika hajnal 3 után wc-re akart menni és a galériágyáról -miközben jött le a létrán- a takarójába belegabalyodott és nem tudni hányadik létrafokról, de leesett. Puffanásra és segélyt kérő sírására berohantam hozzá. Nagy sírás, hogy fáj a keze (nem láttam semmit rajta, éppnek tünt mindene), majd pár perc múlva nézem a halántékát, majdnem elájultam akkorára duzzadt. Ott is beütötte… azonnal mentőt hívtam, hamar jöttek is. Nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, hogy szerintük nem komoly, de természetesen rtg szükséges…
Utközben összeszedtünk még egy 19 éves fejsérültet (kicsit ittas volt, jött a testvére is). Mikor beültette az orvos őket hozzánk, mondta, hogy ő meg akkor előre ül… Nos nem tudom, hogy nézhettem rá, de végül is azt mondta elfér mégis ő is hátul ...
Bevallom először nem volt valami bizalomgerjesztő a fiatalember, pedig az orvos “szalonképessé tette (-elküldte mosakodni stb), szépen bekötözte a fejét. De akkor is. Nem akartam két idegen fiúval utazni a mentőben…. na szóval az orvos is velünk volt egy térben. Minket vittek először a Heim Pálba, aztán ők tovább mentek…
A kórházban jött egy mufurc aszisztens, aki még köszönni is alig volt hajlandó, de legalább a doktornéni hamar jött. Bár látszódott rajta, hogy ő is aludt e hajnali órákban, de attól függetlenül nagyon kedves volt.
Ez már nem mondható el a rtg orvosról. Na attól kibuktam. Rém mogorva vénkisasszony volt. Mondtam, hogy bemenjek-e én is a gyerekkel, mondta, ahogy akarom. ( de a hangsúly!!! ). Aztán hozzátettem, hogy azért kérdezem, mert terhes vagyok…erre :hát akkor ne-mondta. Még arra sem méltatott, hogy rám nézzen!
De legalább pár perc múlva már a lelet a kezünkben volt.
Na akkor majdnem idegbajt kaptam, mert a doktornéni ( az egyetlen kedves e hajnali órában) percekig nézte a koponya rtg képet. Többször is tette ide meg oda, összehasonlította a két felvételt, közelebb hajolt, majd messzebbről nézte…. Na ezeket a perceket nem kivánom senkinek! Kezdtem rosszul lenni, leis ültem. Aztán megszólalt, hogy ő úgy látja, nincs baj, de 3 nap alatt még lehet… Figyeljem a gyereket, ágynyugalom, ha van valami akkor menjünk vissza. A rtg-t meg holnap(?) reggel megnézi szakorvos vagy többen???),-talán azért, mert ő ugyanis az urológiáról jött. (Polóján ez volt). Szóval ha baj lenne értesítenek.
Szóval most figyelem, remélem nem lesz semmi!
Viszont holnap tuti betelefonálok a lelet miatt, hiszen még a telefonsztámom sem tudják, nem kérték el, és levan titkosítva…
Na ennyit az egészségügyrő Aztán még elmentünk reggelizni a nagy ijedtségre McDonalds'ba (pedig ide még nappal is ritkán járunk), biztos az emberek gondolták, hogy milyen család, hajnalban már Mc-is kajával tömik magukat és a gyereket…Még bevásároltunk a piacon, mostanában kilo számra tömöm a gyümölcsöket ...
Amint egyet bekapok, A kis Patrik boldogan lubickol :-)
2010. július 16., péntek
Újra itthon!
Szerda éjjel hazaérkeztünk a Balatonról! Annyira, de annyira jól éreztem magam! És azt hiszem Patrik is, mert mindennap iszonyatosan sokat rúgkapált. Végre most a család többi tagja is bármikor megtapasztalhatta, hogy él és virul, mert amikor rátették a hasamra a kezüket, akkorát rúgott mindig mint egy focista :-) Aztán amikor meg elvették a kezüket, akkor meg azért rúgdalt, de úgy, hogy kívülről is teljesen jól lehetett látni, :-) Annyira édes volt!!! Már most imádom! :-)
Ez a nagy kánikula teljesen kiakaszt. anno Ádival ilyet nem tapasztaltam, dehát csak majd 10 év telt el :-D.
A lakásban is 29 fok van....Még az a szerencse, hogy azért ettől függetlenül elég jól tudok aludni....
Növöget a poci is:
Ez a nagy kánikula teljesen kiakaszt. anno Ádival ilyet nem tapasztaltam, dehát csak majd 10 év telt el :-D.
A lakásban is 29 fok van....Még az a szerencse, hogy azért ettől függetlenül elég jól tudok aludni....
Növöget a poci is:
2010. július 6., kedd
Félidő....
Rég voltam, de semmi extra nem történt...... Hihetetlen, de már a félidőn túl vagyok. Innen már kevesebb van előre,mint hátra :-)
Tegnap este az én édes párom elkezdte festeni a kicsi szobáját. Kipróbáltuk egy darabon milyen lila is lesz a lila szoba... nekem tetszik :-) És a Tibinek is. Ma megvettem a plafonra is a festéket mert elfogyott, szerintem az ma meglesz, aztán holnap jöhetnek az oldalfalak.
Egyenlőre így néz ki a lyukak glettelése és azok lilára festése után:
Anyumék már a Balatonon (Vonyarcvashegyen) nyaralnak, jó lenne, ha hétévgére utánuk tudnánk menni, de majd meglátjuk. Én imádom a Balatont, bár hetekig nem szeretnék lent lenni, de 3-4 nap több mint tökéletes nekem :-)
Most épp farsangi fánkot készítek, mert már napok óta azt ennék...
Miközben kelesztem, a fényképezőről letöltöttem a múltheti képeket. Itt járt nálunk Enikő, Ádi unokatesója.
Esti pancsi:
És alvás a sok játék után:
és még egy pocakkép:
és egy a szülinapi tortáról:
Tegnap este az én édes párom elkezdte festeni a kicsi szobáját. Kipróbáltuk egy darabon milyen lila is lesz a lila szoba... nekem tetszik :-) És a Tibinek is. Ma megvettem a plafonra is a festéket mert elfogyott, szerintem az ma meglesz, aztán holnap jöhetnek az oldalfalak.
Egyenlőre így néz ki a lyukak glettelése és azok lilára festése után:
Anyumék már a Balatonon (Vonyarcvashegyen) nyaralnak, jó lenne, ha hétévgére utánuk tudnánk menni, de majd meglátjuk. Én imádom a Balatont, bár hetekig nem szeretnék lent lenni, de 3-4 nap több mint tökéletes nekem :-)
Most épp farsangi fánkot készítek, mert már napok óta azt ennék...
Miközben kelesztem, a fényképezőről letöltöttem a múltheti képeket. Itt járt nálunk Enikő, Ádi unokatesója.
Esti pancsi:
És alvás a sok játék után:
és még egy pocakkép:
és egy a szülinapi tortáról:
