Ezelőtti bejegyzésemben írtam, hogy szólok ha már lehet kezdeni izgulni...ez kimaradt ugyan, de most szólok, hogy már nem kell....:D
Itt van a kis Patrik a karjaimban épen és egészségesen!!! Tiszta apja!(aki ettől elvan olvadva:)
Kedves rokonok és ismerősök ilyen sms-re ébredhettek 2010. november 1-jén 22-23 óra környékén:
A mai napon úgy döntöttem, hogy feladom luxusalbérletemet anyánál és 21 óra 22 perckor kiköltöztem. Jó volt nála, de mivel 3,3 kg és 51 cm-ig nőttem szűkös volt a hely. Üdv: Várady Patrik Joachim
És akkor így kezdődött:
Hétfőn olyan fél hat tájékán, arra ébredtem, hogy valami -nem túl sok - folyik belőlem. Amikor talpra álltam csak úgy zubogott ki a magzatvíz belőlem. Minden 3. lépésnél jó sok jött, már attól féltem nem is marad semmi bent.
Ettől eléggé megijedtem, mert ugyebár olvastam ezt azt a köldökzsnór előreeséséről.... gyorsan felhivtam a szülésznőmet (2 hete választottuk mikor bent feküdtem visszatartáson) és megnyugtatott, hogy nyugodtan készülődjek, nem lesz semmi baj (valamivel megis magyarázta miért nem eshet előre, de már arra nem emlékszem.) Szóval megnyugodva még zuhanyoztam, és hamarosan utnak indultunk, hisz minden pakkom már 2 hete a kocsiban volt...
Persze az orvosom csak erre a hétvégére, de elutazott, amit végül is nem bántam, hisz hetek óta már azon dilemáztam hogy jó lesz nekem az ügyeletes is (nem akartam 70000 ft-t kiadni már), de a dokim sem akartam megbántani.... De édes kicsi Patrik tudta mikor kell jönni, hogy ne kerüljek kellemetlen helyzetbe. Egyébként több kérésünknek is eleget tett:
-jöjjön előbb. mert már nagyon féltettem és nem akartam óriásbébit szülni :-)
-akkor induljon útnak, ha anyuék is itthon, hogy Ádikám is rendben legyen
-jó lenne az ősz szünet, hisz akkor Ádi is jobban babázhat
- magzatvízzel kezdjünk, mert fájásnak én már nem hiszek és nem indultam volna időben
- akkor szüljünk amikor kevesen vannak a szülőszobán mert mi a sárga franciaágyas-kádas szülőszobát néztük ki...
Beértünk a kórházba, csináltak nst-t persze most is mért fájásokat amiket nem is éreztem igazán, bár a pocim nagyon keményedett olyankor. De mivel nem fájtak, mondták így nem az igazi, mert sajnos nem is tágulok. Nem akartunk sokáig várakozni, megbeszéltük jöhet az oxitocin és kb délre baba lesz.
Mi terveztünk, baba végez.
10 óra felé reménykedtünk hogy 14 óra felé baba lesz.. közben folytak lefelé az oxitocinok, zubogott kifelé a magzatvíz...
Mikor már délután a 4. (!) oxitocint kaptam, már szó volt hogy valószinű ebből császár lesz, mert a baba egy centit sem mozdul lefelé(bár fejjel lefelé volt, de szinte a gyomromban..), Nem tágultam két ujjnyinál tovább és fájásaim egyeltalán nem voltak. Mérni mért a gép, de nem fájtak.. Kaptam méhpuhitó injekciót is, másnak az meghozza a bébit... Hát nálam semmi sem úgy működött ahogy az szokott lenni, de ezt már megszoktam. Pedig olyan szépen elterveztük, megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a kádban szülést, de ha valami lenne, akkor gyorsan kimászok és marad a franciaágyas szülés (olyan szobában voltunk ) vagy a szülőszék.
Háááááát, fél nyolckor már egyértelmű volt, hogy semmi esély sima szülésre, már csak az orvoscsapatra vártunk a császárra.
Nagyon bevoltam rezelve a spinális érzéstelenítés miatt, de mint később kiderült olyan mint egy szunyogcsípés.
Kilenckor bevittek a műtőbe, volt 2 orvos, 3 anesztes, 2 műtősfiú, meg még valaki az orvosok mellett, 1 gyerekorvos meg a szülésznő-ő vitte ki a babát....
Szóval elég sokan sürögtek-forogtak körülöttünk, de mindenki nagyon- nagyon kedves volt, nyugtatgattak, folyamatosan közvetitették, hogy mi történik.
Maga a műtét így szerintem végül is izgalmas volt, bár szegény Patrikot alig birták kihúzni valamiért. (műtét végén mondták, jó, hogy műtöttek, mert nem tudott volna megszületni, mert olyan állapotban volta méhem: iszonyú vastag, merev, kemény volt. Azt is mondták, hogy ha kihordom tovább emiatt komoly baj is lehett volna a vége ;-(
De végül is minden rendben ment az én kis koraszülött (már megint 36 hétre tettek vissza a biztonság kedvéért: még a koraintenzivvel is beszéltek hogy készüljön a mentő, lehet jönniük kell....) bébim nagyon jól teljesitett. Mindenki csodájára járt, hogy meghazutolja a korát és mindenben tökéletes és gyönyörű!:-)
A kora miatt sok vizsgálatot végeztek rajta, amit egyébként nem szoktak de minden rendben van.
Tejcsi is van elég és ő egy kis zabagép,-ezt a bátyusától örökölte- ha engedném egyfolytában enne.
Nagyon szép hajas baba!
Csütörtök estére besárgult így veszélybe került a pénteki hazaengedésünk, de éjaszakai kék fény után helyre is jött, így tegnap már itthon ebédeltünk .
Első éjszakánk jól telt itthon, bár csak úgy hajlandó aludni éjjel ha cici mellett van, a lehető legszorosabban.
De nem emiatt nem tudtam aludni:-( már megint ágy problémám volt...
Mivel a pocakom, sebem fáj alig tudok fordulni az ágyban így én végig kinlódtam az itthoni éjszakát...
Bár napról napra jobban érzem magam, csak a felkeléssel, fordulással vannak problémáim, fájdalmaim. Remélem hamarosan ez is elmúlik.
Jó hosszúra sikeredett az írásom, így aki végig szenvedte,megjutalmazom egy jópár fotoval.:-)
Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni a drukkokat, kedves szavakat, jókivánságokat!
Pomelo-sapkában, apa találmánya :D, d e már nagyon unom a bohóckodást....
Ezt a szandit apa vette, mert jó vétel volt. 23-as méretű, tehát még egy évet várnom kell a viselésével....
Jézuska ezt hozta ajándékba. mostanában szívesen elnézegetem, de sajnos a zenéjét nem lehet kikapcsolni és elég unalmas. Sebaj, megnövök és feltesszük netre eladni.
Karácsonyi szopi...
