Potyaultrahang...27 hét

Szóval napok óta rémisztgetett valami vizenyős ... Először meggyőztem magam, hogy magzatviz nem lehet, mert zárt a méhszáj, nincs görcs, nincs vér stb.... aztán ma reggelre elegem lett a parából, így felhivtam a dokim. Ő sajna elutazott, de mindenképp kérte menjek be a kórházba, pont egy kedves drnő lesz ügyeletben... de hozzátette nem tartja valószinűnek, nagyon kicsi rá az esély hogy magzatviz...(amikért én is kizártam). Na délután mentem is, szerencsémre csak én voltam, tök nyugi volt az osztályon. A nővérek mondták, menjek a szülészetre ott lesz a drnéni. Miközben vártam, egy szülésznő mondta csinál addig NST-t(magzati szívhang figyelés és méhtevékenység mérés) mondom neki hogy azt már ilyen korán is lehet??? Erre ő: mennyi idős?
-27. hetes..
-Oh, olyan szép a poci azt hittem már előrébb jár!
Jót nevettünk, de nagyon aranyos volt! Közben megsimizte a hasam ...

(ma simizős napom volt, a munkahelyemen voltam délelőtt és az összes!!! kolleganőm úgy köszönt, hogy végigsimizte a pocim )

Szóval jött is a dokinéni, vizsgálat: mondta hogy minden ok, nem magzatviz minden normális, nem kell semmit tenni.
Azért szeretne megnézni uh-al is. (pedig mondta a dokim, hogyha nem magzatviz akkor nem fognak uh-t csinálni) szóval potya ultrahang volt :-) : annyira édes volt, még a doktornő is végig dicsérte: milyen szép az arca, a koponyacsontja, milyen tökéletes..
Annyira alaposan átnézte, olyan jólesett! . Még az ujjait is megszámolta, megnézte a belső szerveit... jobban átnézte mint a genetikain szokták. Még mindig fiú és szeret terpeszteni ;-)
A méhlepénybe furta először az arcát de aztán szépen megmutatta gyönyörű pofikáját. Kezd kerekedni, nyaldosta a kezét, és csuklott. Jót nevettünk rajta.
Azt hiszem én most habarodtam teljesen bele.. imádom!!!
Ja és a talpacskáit is megnéztük, olyan édes volt!!!! Minden porcikája tökéletes!
Csontjai korának megfelelő, de a súlya 1 héttel több, már majdnem egy kiló!

Szóval csuda jó kedvem/napom van!

Az ígért képek a babaszobáról...

Kicsit több időbe telt a fotozás...... de legalább elkészült a függöny is. Akkor íme a remekműveim:







A függönyt úgy készítettem, hogy össze lehessen kötni, de ha kiengedjük és a redőnyt is felhúzzuk akkor nagyon szépen látszódnak az üvegmatricák. Külön fotoztam macimintát, ha esetleg a képeken nem látszódna. A fejvédőt külön vettem, így azzal semmi gondom nem volt :-)
A takaró fehér részére még maci kerül és még belehímzem a gyerkőc nevét :-)
Az ágyfodor nem tudom mire jó, de láttam egy drága szettben, így azt is elkészítettem ;-)
Lepedőt még vennünk kell(sárga és fehér színben szeretnék, így azt a fekete kockásmatracvédő huzatot ne nézzétek)


Kedvencem a lámpabúra.... bár még a polcok nincsenek feltéve, arra kerül majd a kis éjjeli lámpa....



Ádi a kis Patriknak adományozta a szőnyegét:

És a további napok, itthon....

Kedden varrással telt a napom, kezd alakulni a babaszoba terveim szerint. Elkészült a paplan, a huzat, a fodros ágytakaró, a zsebestartó a ksiágyra és végül még a kis lámpát is sikerült gyönyörűen befednem. Nekem nagyon tetszik. Még szeretnék egy függönyt varrni és egy díszpárnát. Ha sikerül tölteléket szereznem akkor egy szopipárnát is készítek a szetthez.....Valószínű még egy falvédő is elkészülhet, hiszen ausztriában sikerült egy gyönyörűséges baldachint beszereznünk, így azt nem kell megvarni és az az anyag megmaradna...
A baldachinról is itt teszek fel egy katalógus képet (még nem szereltük föl a mienket):


a többi kép is hamarosan látható lesz, reggel fotozom :-)

Tegnap Ádi kis osztálytársával és anyukájával elmentünk az abonyi állatkertbe.
Éééééééééééééééssss: simogattunk egy kisoroszlánt!!! Féléves volt így már a súlya miatt 40-45 kg nem vehettük ölbe, de még simogatható volt. Nagyon kis félős és a tulajdonosnak hála nagyon sokmindent megtudtunk az oroszlánok természetéről.
Szeptember közepén visszalátogatunk, mert addigra ölbevehetőek lesznek az ujabb kisoroszlánok és lesznek kis tigrisek is.

Családi nyaralásunk-Sopronban

Nagyon régen jelentkeztem, de gyorsan telnek mostanság a napok, hisz együtt a család :-)
Augusztus 3-án szerdán elutaztunk Sopronba. A Szieszta hotelban volt 3 éjszakára foglalásunk. A recepción nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, de a szobába toppanva engem sokk-ként ért a látvány ;-( tudtam, hogy nem egy luxus szobát kértünk, de az előzetesen megtekintett képeken nem ilyen kollégium jellegű szobát láttam..... Mindenesetre azt rögtön felmértem, hogy a régi, szegényes berendezés ellenére patyolat tisztaság és kényelmes ágy fogad minket. Vegyes érzelmekkel vártam a hotel többi szolgáltatásának minőségét.... De mielőtt a wellness részleget felfedezhettük volna, gyorsan rádöbbentem, hogy nem csomagoltam magamnak fürdőruhát, tehát a böröndök felcipelése után újból kocsiba be a kicsi család és irány egy bevásárlóközpont :-) Ádi persze kicsit dünnyögött-már fürdeni akart-, de a Tibi hősiesen türte, hogy vagy 6 féle fürdőrucit (és méretet) probáljak. Végül kb 20 perc alatt megvolt a kiszemelt darab és már robogtunk is vissza a hotelba.
Íme a zsákmányom:


És fekete alsóval(mert azzal jobban tetszett :-) ):



És lementünk a wellnesbe. Ez már tetszett, bár az úszóvíz elsőre hidegnek tűnt, a pezsgőmedence meg forrónak (így csak a szélén ültem, lábam lógattam bele), de fiuk a gőzkabint és a száraz szaunát is kihasználták.
Hamar eljött a vacsoraidő és az igazi meglepetés volt számunkra. Mikor megláttuk a svédasztal kínálatát és megízleltük a mesterszakács remekműveit, elhatároztuk, hogy ide még biztos visszajövünk!!! Miután reggelente is ilyen kínálat fogadott minket Ádi is kijelentette, hogy majd ő is idehozza a gyermekeit :-)
Első este még befizettünk a városnéző vonatra, ami egy két órás programot ígért. Ebben sem csalódtunk, az idegenvezető hölgy nagyon aranyos volt és figyelemfelkeltően adta elő a város látványosságait. Ekkor döntöttük el, hogy valamelyik nap még visszalátogatunk a belvárosba és megnézzük a bányászmúzeumot. Másnap délelőtt soproni kismamákkal találkoztam


majd délután elmentünk a múzeumba. Itt láttunk egy-két érdekes dolgot, de volt egy rövid része, amit kimondottan a gyermekek részére alakítottak ki. Játékos feladatok vártak Ádira, kiprobálhatta a csillét, kolompolást, kőfejtést...






Pénteken a terveinket tartva (még végül az egész éjszaka tartó vihar sem kavart be) ellátogattunk az ausztriai familyparkba. Na ide még visszatérünk jövöre, ha már nem leszek 2in1. Minden gyermekes családnak vagy gyermek nélküli de játékos felnőtteknek csak ajánlani tudom.











Szombaton kicsit szomorú szívvel hagytuk el a szállást (a félpanziós ellátást soha nem feledjük!!! :-) ) és mentünk a kismamablogos barátunkhoz, ahol legalább úgyanolyan jól éreztük magunkat...egy éjszakára befogadtak minket. Ezúton is nagyon köszönjük!!! Az ellátás is kiváló volt....az a gyümölcsleves!!! És a rakottkrumpli ;-)
Este a kártyapartyn meg gondoskodtam a jóhangulatról( uhubagoly helyett állandóan uhubékát vagy uhubirkát mondtam... ez egy gyerekeknek való memória kártya:-D )
Voltunk ausztriába vásárolni is(flohmarkt), persze nem tudtam megállni, hogy egy csodaszép hordozóba való takarót (be lehet kötni) és pár body-t (máodkézből 3 db 1 euroért, de vadi új) és még egy két apróságot be ne szerezzek...találtam egy gyönyörű pólyahuzatot is, amit már régóta kerestem....Szóval a kis Patriknak is bevásároltunk ő sem maradt ki a jóból. Ezt meg is hálálta, rengeteget fickándozott a pocakomban.

Vasárnap egy hirtelen ötlet vezérelt minket: elmentünk ausztriába az Alpokba(Puchberg) vízesést nézni és
libegőzni. Valami gyönyörűséges szép volt, a képek nem is tudják visszaadni azt a színt és friss hegyi levegő illatát amit akkor és ott tapasztaltunk.






Végül este 7 körül értünk haza, de már terveztük a következő évi nyaralást.......

Ádi 9 éves!!! Orvosnál és terheléses vércukor vizsgálat..

Az első és legfontosabb, hogy az én kedves fiacskámnak itt is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánjak!
Ádám!
Hogy elszadt az a 9 év! Nem is hiszem el! Milyen nagy fiú vagy már!Nagyon büszke vagyok rád !
Köszönöm, hogy engem választottál édesanyádnak és anno az én pocimban növekedtél ;-) (Mikor kicsi voltál és megkérdezték, miért szereted anyut, mindig azt válaszoltad, hogy mert az én pocimba termesztettek, hogy te választottál ki engem :-) ) Mindig szívesen emlékszem vissza születésed pillanatára!!!
Szeretlek!



Szerda este voltunk a nőgyógyásznál vizsgálaton: minden a legnagyobb rendben, fájás, keményedés szerencsére nincs, súlyom +8 kg a kezdéstől, de az orvos szerint: egészségemre, mit kell ezt annyira komolyan venni, (ez a védőnőnek szól), hisz nem is látszik rajtam, vizesedés nincs, blabla... Írt fel vasat mert nem szedek terhesvitamint és előrelátó . Este be is szedtem egyet és fél óra múlva a hasam tele lett apró kiütéssel. Így másnap a házidokim mást irt fel, valszinű a vivő anyagra lettem allergiás.
Tegnap reggel 5-kor keltünk és hármnegyed hatkor indultunk Ádival a vérvételre megejteni a cukros vv-t is. Így még nem jártam. 7 helyett 8-kor kezdték a rendelést a lötyi ivása után 1 órával olyan rosszul lettem, hogy lekellett feküdnöm a folyosón a fapadra, fiam ment segítséget kérni, majd egy nővér rámynitotta az ablakot, azt tovább ment, ahogy jött-ment még kétszer megkérdezte hogy vagyok, mondtam szédülök, nagyon rosszul érzem magam, ülni sem bírtam a szédüléstől, erre továbbment hogy hááát, van aki nem birja ...
Aztán eljött a 10 óra mehettem a következő szúrásra. Közben az én édes kisfiam elszaladt a büfébe, hogy vesz nekem szendvicset ( a saját zsebpénzéből!!! ), hogy rögtön ehessek, amint végeznek velem. Anniyra, de annyira édes volt! Olyan felelősségteljes! Nagyon büszke vagyok rá!!! Köszönöm Ádám!
Ahogy megettem a szendvicset és ittam rögtön jobban lettem, séta a buszhoz, indulás az Örsre.
3 megálló után ismét olyan rosszul lettem,a vizem is elfogyott, megpróbáltam a citrom nyalogatásával életben tartani magam (lehetett vinni a cukroslötyibe). Végül már annyira rosszul voltam, hogy a fiam felállitottam mellőlem és elkellett feküdnöm a két ülésen a buszon, mert majdnem eldobtam magam. Persze a pánikomtól még jobban rosszul lettem. Ádikám meg csak simogatta a fejem és puszilgatott. Olyan édes kis gondoskodó volt! Senki, de senki nem kérdezte a buszon hogy baj van-e vagy segíthetnek-e valamit. A végállomáson lekászálódtam (itt többen megnéztek-nem tudom mit gondoltak...), majd jobban lettem a friss levegőn. Ahol tudtam ettem , ittam útközbe, az életben tartott, majd itthon már migrénes fejfájás is társult mellé. Ezen az alvás és gyógyszer sem segített vagy 2 órán át. Aztán algopirin és a szokásos migrén elmulasztó masszázskrém a nyakszirtemre, fejemre (jó csipős) lassan elmúlt csak kimerültség marad. Elmentünk a háziorvoshoz, aki történetem elmesélése után rögtön vérnyomást mért (minden rendben volt)és ki volt akadva, hogy a kórházban nem segitettek. Elmondta, hogy egyszerüen a cukros lötyi kiszívta a belekből a vizet és vizhiány lépett fel. Van ahol engedik vizet inni a kismamikat a két vérvétel között.... Szinte az egész délutánt is átettem, majd ágyba zuhantam és reggel 7-ig aludtam.
Ma frissen, kipihenten ébredtem, szerencsére semmi bajom! Soha többé nem akarok ilyet átélni, de ha szükség lesz máskor is ilyen vizsgálatra ha engedik, ha nem, én tuti inni fogok :-)

24 hét

Ma voltam a védőnéninél. Amilyen a formám, az egyetlen olyan vizsgálat ami ér is valamit-hogy megnyugtasson- a szivhang hallgatása elmaradt, mert szervízelni van a készülék. De mindegy, hisz holnap este megyünk ultrahangra.
Megnézte a vizeletet, szerencsére minden rendben, kb fél óra alatt bekönyvelte a másfélhónap alatt elkészült +3 leletet,aztán ennyi volt. Szeptemberben kell mennem hozzá legközelebb. Ennek nem sok értelmét látom, de biztos vannak olyan kismamák, akik sokat kérdeznek és a védőnői tanács sokat jelent számukra. Én inkább a saját tudásomban, tapasztalatomban és persze a nőgyógyászom szakértelmében bízom. A súlyomnál kicsit elidőztünk volna, pont akart valamit mondani a táplálkozással kapcsolatban, mikor telfefonon hívták és mire lerakta, máshol folytatuk a beszélgetést.
Nagyon várom a holnapot! Egész nap a városban fogok csavarogni, egy-két dolgot be kell szereznem, majd találkozom a barátnőmmel-Ádi keresztanyukájával- és utána odajönnek a Tibiék, összeszednek és irány a nődoki...
Elég lassan telnek a napok mostanában, de majd a jövő héttől begyorsulnak, hisz a Tibi itthon lesz szabin, megyünk Sopronba, augusztus végén Bátyáméknál esküvő, aztán Ádinak suli kezdés... É smár itt is lesz a szeptember-október és a november. Aztán hipp és hopp és karácsony :-) Azt is várom már :-)
teszek fel pociképet is, kiváncsi vagyok, hogy látjátok? Nőtt? Mert szerintem semmit. Bár 100 cm a haskörfogatom (ez az első mérés, még sose mértem)

Fordítsátok el a gépet, mert oldalazva sikerült feltöltenem :-D




És itt van pár kép, Ádinak a hétvégén hirtelen ötelettől vezérelve ( már nagyon szerette volna megkapni a playstation2 gépét :-) ) megtartottuk a szülinapját családi körben. Mivel torta nem volt kéznél, a palacsintatészta meg már be volt keverve, így az lett a szülinapi torta. De lehet, hogy jobb is volt, hiszen mind elfogyott azonnal, nemúgy ahogy a torták szoktak...

Gyerekszoba képek

És akkor az ígért képek, bár még van tennivaló....
A kiságy sincs még kész és a függöny is várat magára, mert az ablak köré még kerül egy fa borítás...
Sajnos a fal szinét nem adja vissza a kép, de gondoljatok a milkacsokira :D

Lassan megy az idő...

Ez az elmúlt pár nap nagyon lassan telt számomra. A kinti 35-36 fokos meleget ( a lakásban 28) valahogy nagyon nehezen viselem. Mondjuk sosem szerettem a kánikulát, a tél inkább nekem való :-)
Amint kimentem pár percre az udvarra, rögtön ájulás kerülgetett... De szerencsére semmi probléma nem adódott, mivel leginkább a lakásban henyéltem. Kicsit már kezdtem depis lenni a nagy semmittevéstől, a tv és a számítógép sem tudott már lekötni. Ádi sincs itthon, a lakás is kitakaritva, mosnivaló sem igazán akad... szóval nem volt mit tenni...
Aztán tegnap, délben végzett a Tibi a munkában így már a délután mozgalmasabb volt, bejártuk a környék összes klimatizált áruházát :-)
Rájöttem arra, hogy az én kedves férjuram sokkal inkább költekezőbb mint én :-D. Szinte mindent megakart venni (azért ne nagy dolgokra gondoljunk...) alig bírtam lebeszélni, hogy sporoljunk. Pedig mindig ő volt az aki megtudta fogni a pénzt :-)Bár bevallom nem tudom hogy csinálja, de így is ügyesen osztja be a pénzt... Na meg az is nagyon jól esik, hogy szinte mindig leginkább rám gondol és nekem akar mindenfélét összevásárolni. (Imádom érte, csak meg ne tudja :-) )
Tegnap elmentünk megrendelni a babaszobába az ablak köré a faanyagot. Beugrottunk a másik üzletbe is, ahol a konyhai szegélyt kellett megrendelni és közben megpillantottam a nekünk való bordűrt. Már a kezdetektől akartam a kis Patrik szobájába, de olyan sokba került, amik tetszettek, hogy inkább lemondtam róla. Most pedig, amit találtunk árban is tökéletes. Persze rögtön a kosárba került :-) Azon csodálkoztam, hogy a Tibi semmit sem szólt, de hagyta, hogy vigyem a kasszához...
Este a fél szobára fel is ügyeskedtük,kora reggel meg a másik felét befejeztem. Sikerült rájönnöm a harmonikahajtogatás technikájára így kb 10 perc alatt végeztem is :-)Szóval ma reggelre elkészült, már csak be kell pakolni, meg hétfőn a fát feltenni az ablak köré...
Ha bepakoltunk teszek fel képeket is.

Ma végre megérkezett a várva várt hidegfront, sokkal jobban érzem magam. A jövöhétre is hüvösebb időt mondanak, biztos nyakamba veszem a várost és Ádival programozunk, nem fogunk unatkozni.
Ma családi összejövetelre vagyunk hivatalosak, a Tibi szüleivel, testvéreivel és családjukkal kertipartyzunk. Jó lesz kicsit kimozdulni.
A nagynéném is megérkezett Olaszból, így este átjön hozzánk, jó lesz vele is találkozni.
Szóval most jó a kedvem (mint majdnem mindig), újra tele tervekkel és lendülettel!

Még 1 nap és végre Ádi is itthon lesz, végra újra magamhoz ölelhetem. Már nagyon hiányzik!
Szerdán meg megkukkantjuk a kis maszatkánkat is, este 8-ra vagyunk bejelentve. Azt is nagyon várom már!

Minden Ok.!

Úgy néz ki, hogy Ádi szerencsésen megúszta a vasárnap hajnali kalamajkát. Tegnap délután elvittem még a körzeti gyerekorvoshoz, aki szintén megvizsgálta, sok pihenést javasolt, és mivel még mindig fájlalja a kezét mondta, hogy kenjük valamilyen zúzodásos krémmel és rögzítsük valami keményre és kössük fel a karját... Csak néztem nagyot, az én időmben ezt még orvos végezte, ha szükségesnek látta....és gipszelésnek nevezték... lassan én döntsem el azt is mikor milyen orvosságot adjak a betegségeire sőt talán keverjem is ki??!!! Na mindegy, a lényeg hogy a feje jól van :-) Szerda reggel mehet az apukájával nyaralni a Balatonra. ( Hétfőn utaztak volna, csak emiatt elnapolták.)

A kis Patrikért is aggódtam, mert nem akart nagyon mocorogni, de amikor délután ledőltem a kanapéra és kértem, hogy rúgjon kettőt, meg is tette. Na nem esett túlzásba, pontosan kiszámolta a kettőt. :-) De éjjel és reggel bepótolta, egész izgága volt, így újra megnyugodhattam e téren.

Sajnos tegnap délután óta nagyon fáj a torkom és fülem. Próbálom aloe-val kezelni, de ha délután is ilyen rossz lesz, akkor elmegyek orr-fül-gégészetre, nehogy nagyobb legyen a baj, hiszen a Tibi is tüszösmandula gyulladással szenved. Szegénykém! Még az antibiotikum hatására sem javul rohamosan :-(

Na nem panaszkodok tovább, hiszen egyébként minden tökéletes, tegnap végre sikerült kitakarítanom az egész lakást, aránylag elviselhető a lakásban levő hőmérséklet, éjjel tudok aludni és különben is szép az élet :-)

Hát nem gyönyörű???!!! Imádom:

Ádi leesik...

Ma reggel akár aludhattunk is volna, hisz megérkezett a várva várt hideg front. De Ádi gondoskodott róla, hogy az utcai levegőt is felmérjük...
…. Ádika hajnal 3 után wc-re akart menni és a galériágyáról -miközben jött le a létrán- a takarójába belegabalyodott és nem tudni hányadik létrafokról, de leesett. Puffanásra és segélyt kérő sírására berohantam hozzá. Nagy sírás, hogy fáj a keze (nem láttam semmit rajta, éppnek tünt mindene), majd pár perc múlva nézem a halántékát, majdnem elájultam akkorára duzzadt. Ott is beütötte… azonnal mentőt hívtam, hamar jöttek is. Nagyon aranyosak voltak, megnyugtattak, hogy szerintük nem komoly, de természetesen rtg szükséges…
Utközben összeszedtünk még egy 19 éves fejsérültet (kicsit ittas volt, jött a testvére is). Mikor beültette az orvos őket hozzánk, mondta, hogy ő meg akkor előre ül… Nos nem tudom, hogy nézhettem rá, de végül is azt mondta elfér mégis ő is hátul ...
Bevallom először nem volt valami bizalomgerjesztő a fiatalember, pedig az orvos “szalonképessé tette (-elküldte mosakodni stb), szépen bekötözte a fejét. De akkor is. Nem akartam két idegen fiúval utazni a mentőben…. na szóval az orvos is velünk volt egy térben. Minket vittek először a Heim Pálba, aztán ők tovább mentek…
A kórházban jött egy mufurc aszisztens, aki még köszönni is alig volt hajlandó, de legalább a doktornéni hamar jött. Bár látszódott rajta, hogy ő is aludt e hajnali órákban, de attól függetlenül nagyon kedves volt.
Ez már nem mondható el a rtg orvosról. Na attól kibuktam. Rém mogorva vénkisasszony volt. Mondtam, hogy bemenjek-e én is a gyerekkel, mondta, ahogy akarom. ( de a hangsúly!!! ). Aztán hozzátettem, hogy azért kérdezem, mert terhes vagyok…erre :hát akkor ne-mondta. Még arra sem méltatott, hogy rám nézzen!
De legalább pár perc múlva már a lelet a kezünkben volt.
Na akkor majdnem idegbajt kaptam, mert a doktornéni ( az egyetlen kedves e hajnali órában) percekig nézte a koponya rtg képet. Többször is tette ide meg oda, összehasonlította a két felvételt, közelebb hajolt, majd messzebbről nézte…. Na ezeket a perceket nem kivánom senkinek! Kezdtem rosszul lenni, leis ültem. Aztán megszólalt, hogy ő úgy látja, nincs baj, de 3 nap alatt még lehet… Figyeljem a gyereket, ágynyugalom, ha van valami akkor menjünk vissza. A rtg-t meg holnap(?) reggel megnézi szakorvos vagy többen???),-talán azért, mert ő ugyanis az urológiáról jött. (Polóján ez volt). Szóval ha baj lenne értesítenek.
Szóval most figyelem, remélem nem lesz semmi!
Viszont holnap tuti betelefonálok a lelet miatt, hiszen még a telefonsztámom sem tudják, nem kérték el, és levan titkosítva…
Na ennyit az egészségügyrő Aztán még elmentünk reggelizni a nagy ijedtségre McDonalds'ba (pedig ide még nappal is ritkán járunk), biztos az emberek gondolták, hogy milyen család, hajnalban már Mc-is kajával tömik magukat és a gyereket…Még bevásároltunk a piacon, mostanában kilo számra tömöm a gyümölcsöket ...
Amint egyet bekapok, A kis Patrik boldogan lubickol :-)

Újra itthon!

Szerda éjjel hazaérkeztünk a Balatonról! Annyira, de annyira jól éreztem magam! És azt hiszem Patrik is, mert mindennap iszonyatosan sokat rúgkapált. Végre most a család többi tagja is bármikor megtapasztalhatta, hogy él és virul, mert amikor rátették a hasamra a kezüket, akkorát rúgott mindig mint egy focista :-) Aztán amikor meg elvették a kezüket, akkor meg azért rúgdalt, de úgy, hogy kívülről is teljesen jól lehetett látni, :-) Annyira édes volt!!! Már most imádom! :-)

Ez a nagy kánikula teljesen kiakaszt. anno Ádival ilyet nem tapasztaltam, dehát csak majd 10 év telt el :-D.
A lakásban is 29 fok van....Még az a szerencse, hogy azért ettől függetlenül elég jól tudok aludni....

Növöget a poci is:

Félidő....

Rég voltam, de semmi extra nem történt...... Hihetetlen, de már a félidőn túl vagyok. Innen már kevesebb van előre,mint hátra :-)
Tegnap este az én édes párom elkezdte festeni a kicsi szobáját. Kipróbáltuk egy darabon milyen lila is lesz a lila szoba... nekem tetszik :-) És a Tibinek is. Ma megvettem a plafonra is a festéket mert elfogyott, szerintem az ma meglesz, aztán holnap jöhetnek az oldalfalak.
Egyenlőre így néz ki a lyukak glettelése és azok lilára festése után:



Anyumék már a Balatonon (Vonyarcvashegyen) nyaralnak, jó lenne, ha hétévgére utánuk tudnánk menni, de majd meglátjuk. Én imádom a Balatont, bár hetekig nem szeretnék lent lenni, de 3-4 nap több mint tökéletes nekem :-)

Most épp farsangi fánkot készítek, mert már napok óta azt ennék...

Miközben kelesztem, a fényképezőről letöltöttem a múltheti képeket. Itt járt nálunk Enikő, Ádi unokatesója.

Esti pancsi:


És alvás a sok játék után:



és még egy pocakkép:



és egy a szülinapi tortáról: