Elkészült a gipsz-pocak!!!

Elkészült!!! Gyönyörű, nem találok szavakat....még én is csak foton láthattam, de biztos valóságban még csodálatosabb!!

Aki nem emlkészik: terhességem utolsó napjaiban elkészítettük a nagy pocakom másolatát, megörökítettük sok-sok gipsz segítségével. Már így is nagyon tetszett, de igazi szépségét, különlegességét Ildinek, a bátyusom feleségének köszönhetem! Ugyanis az ő keze munkáját tekinthetjük meg a pocakon. Köszönöm!!!

Állítólag nem volt könnyű dolga, mert a gömbölyű, egyenetlen felületen nem könnyű rajzolni, ráadásul radírozni sem lehet, így rögtön tökéletesre kellett készíteni. Mit ne mondjak: SIKERÜLT!!! Nagyon szép! De szavak helyett íme a kép:

Kis Patrik már nem is annyira kicsi: meghaladta a 6 kg-t. Hosszra is szépen növöget, már több 62-es ruhácska is kicsi, így már elővettem a 68-as darabokat is. Étvágya továbbra is kitünő, 1,5-4 óránként eszik.

Nappali alvás is teljesen változó az 5-10 perces szemlehunyások a jellemzőbbek, de ritka esetben előfordulhat 2-3 órás beájulás is. Általában ilyenkor már nagyon fáradt napok óta...

Viszont cserébe az éjszakáink nyugodtnak mondhatóak: este fél 10-kor óriási sírással kiköveteli, hogy menjünk feküdni(mert csak együtt lehet), alszik hajnali 4-5-ig, szopi után további alvás 6-7 -ig. Aztán én már felkelek, készítem a nagyfiút a suliba, Patrik addig meg vagy apucijával tovább szunyókál a nagyágyban vagy a hintában adja át magát az álommanónak...

Fürdeni a nagykádban nagyon szeret, de természetesen a kiskádas fürdést sem veti meg... mindegy csak lubickolhasson. Ilyenkor látszik az arcocskáján, hogy nyugodt, békés.

Reggeli ébredés után viszont hatalmas sikongatással, gagyarászással köszönti a napot! Ilyenkor akár 1 órát is kedvünkben jár jókedvével, hisz tudja, hogy nem tudunk ellépni mellőle, amikor ilyen hangokat, nevetést ad ki. Nagyon édes!

Melinda nénivel az oviban, míg anya pihizik egy kicsit labdástorna után...
Ilyen nyugodt alvást csak úgy érhetnek el nálam,....

... ha apa így altat el:

(csak a mi ujjunkat hajlandó szopizni, se a saját ujja, se a nyolcvanadik cumi nem vált be...ez viszont kiváltja a félóránkénti komfort szopit...)

Igazi nagyfiu vagyok már, jelentkezek egy extra pancsira...

És akkor egy kicsit Ádikámról is, merthogy rá is nagyon büszke vagyok! Az elmúlt hetek nehézségei megoldásra találtak és meg is lett az eredménye: mindennap ötösökkel tért haza a suliból és bizonyítványa is nagyon jó lett. Sokkal jobban odafigyel a dolgaira is, ruháit összehajtja, kiviszi a szennyesbe, kezdi észrevenni hogy hol és miben segíthetne stb... Persze időnként szólni kell, de így azért már sokkal kerekebb a világ! :-)

Neki is egyre jobban tetszik, hogy Patrik felfigyel rá, megajándékozza egy kis vigyorral, csacsogással.

Ádám meg cserében szívesen tisztába teszi(nagyon ügyesen!) hozza a cuccait, ha megyünk valahová, illetve az autóban szórakoztatja, altatja ha kell. Szóval imádom minkettőt, nagyon édesek!!!

..és akkor magamról is egy pár mondatot: beleférek újból a nadrágjaimba:-) Hurrá!!! Már csak 2 kg plusz van rajtam a terhességből... persze van itt több is amitől egyébként is szerettem volna szabadulni, de ennek nem most van itt az ideje :-) (ez egy jó kifogás...ezért megéri sokáig szoptatni :-) )