Hangocskák....

Édes kis csöppségünk nagyon aranyos. Nappal,- ha pocak tele és nagyjából kipihent, - nagyon sokat mosolyog ránk, sőt már huncutkodik is, ahogy mosolygás közben elkapja a fejét. Ilyenkor nagyon aranyos. Ha nagyon-nagyon kipihent, akkor fél-1 órát is képes a kiságyát elviselni játékait nézegetve. Jár keze-lába, úgy kapálódzik, mintha az élete függne tőle :D Tegnap már többször is hallatatta a hangocskáját, így talán lassan már szándékosan is fogja használni (síráson kívűl is).

Sőt, csikizésre hangosan kacag:

Napközbeni alvásokkal eléggé sokat küzdünk, egyszerűen nem értem, hogy egy ekkora csecsemő, hogy képes akár 4-6 órát is ébren tartani magát. Ha el is alszik 5-10 perc után kipattan a szeme, mintha órákat aludt volna.

Múltkor a védőnéni mondta, hogy háton vagy az oldalán altassuk (most ez a divat). Na úgy tuti soha nem alszik el. Ha a hasára fektetjük esetleg reménykedhetünk egy kis nyugalomban. Sürgősen meg kell javíttatnunk a légzésfigyelőt vagy egy másikat beszerezni, mert ettől a hasonalvástól viszont én nem alszom valami nyugodtan....

Kicsit enyhült az idő nappal, így kétszer is megyünk levegőzni. Ilyenkor reménykedhetünk, hogy alszik végig, de ezügyben nem mindig járunk sikerrel. Nem is értem, hogy miért nem alszik mélyen, mikor friss levegőn popoját ringatjuk. Ettől más gyerek csak úgy beájul. Hát Patrik nem! De persze ő nem tartozik a többséghez! :D Kis Csodabogyónk......