Szegény férjem már kilehet tőlem, mert minden reggel és este azt nyafogom, hogy úgy mennék már szülni. Az a baj, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, pedig tudom, hogy inkább kikéne élveznem a terhesség minden pillanatát, mert nem lesz több ilyen alkalom. De nem. A héten szinte semmi dolgom nem akadt, így itthon voltam, minek meg is lett a következménye, csütörtökre teljesen depressziós lettem. Így elhatároztam, hogy ma nekivágok a városnak, kicsit kimozdulok. Hááááát, 4 háznyira jutottam, mert éreztem ez most nem fog menni. Fájt megint a hasam. Így visszafordultam a kocsiért :-) sokkal jobban éreztem magam. Elmentem Rákoskeresztúrra és ott jól kinézelődtem magam ;-)
Hazajöttem rögtön ki is takarítottam a lakást :-)
Utána elmentem Ádiért a suliba, ma volt a szüreti báljuk.
Igazából semmi nem történt, illetve készítettünk pocakfotot:
Talán a jövőhéten megyek a doktorbácsihoz és újra meglessük a kis pocaklakót. Már nagyon várom. Védőnénihez is mennem kell, azt nem várom. :-)
