Boldog anyáknapját!

Kedves Anyukák és Nagymamák!

Ezúton szeretnék sok boldogságot kívánni nektek!

Ádám ezen a hétvégén apukájánál van, de előre felköszöntött egy gyönyörű vörös rózsával. Köszönöm!

Bár nem érzem, hogy ez a nap különleges lenne, hisz nap mint nap olyan nagy örömömet lelem gyermekeimben, hogy úgy érzem minden nap anyáknapja van. Amikor kicsi kezükkel (vagy kicsit nagyobbal :D ) átölelnek, hozzámbújnak, rám mosolyognak minden bánatom feledem és nagyon boldognak érzem magam!

Remélem édesanyám is ezt érzi, mert nagyon, nagyon szeretem és köszönöm életem!

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet?

Megpörköljem tán a kávét?

Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve,

csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,

tétlen mint is nézhetnélek?

S épp ma van lám neved napja,

hát így üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segítsek,

hogy ne fáradj, légy mind frissebb?

Megtennék én mindent érted,

minden gondtól kímélnélek.

Hogy vidáman élj sokáig,

s ifjan lásd meg unokáid.

Magyarországon még nincs nagy hagyománya az apák napjának, pedig ők is megérdemlik az elismerést.

Így szeretném édesapámat is köszönteni és elmondani neki is, hogy nagyon szeretem, ő is fontos része életemnek!

Íme egy igazi apáknapi vers (poet.hu oldalról):

Apa Édesanyából csupán egy van, de Apából is csak egy lehet. Figyeljünk rájuk sokkal jobban, hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet. Ne feledd, ő volt, ki a bajban dobott feléd mentő kötelet, s míg mamád ringatott, ő gyárban húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett... Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan bújtad batyuját... Mit rejteget? Csüngtél nyakában az ajtóban, midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet. Minden néked elmondott szóban - ha néha térdére ültetett - a mesékben ott volt valóban a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.

Szabó Balázs

És egy másik, de ez szerencsére csak részben illik ránk, így csak egy kis részletét írom neked:

Tőled kaptam... Te voltál, ki megteremtett, gyerekből éretté nevelt. Tanítottál sok dologra, cipőt kötni, vagy hogy mennyit mutat az óra. Bicikliztünk, nevettünk sokat, kifulladásig játszottunk nagyokat. Megmutattad milyen egy apát szeretni, s hogy az értékeket sosem szabad feledni. Tanultunk számokat, betűket, kacagva néztük együtt a meccseket. Beszélgettünk, viccelődtünk csak mi ketten, megszűnt a világ s én csak rád figyeltem. . . .

És végül az egyik kedvenc gyermekversem álljon itt:

Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és te kicsi,

Tiéd lesz a babakocsi.

Kiviszlek a játszótérre,

Lepkét kergetni a rétre.

Én dolgozom, te majd játszol,

Várat építsz, fára mászol.

A boltba is én megyek,

Hozok cukrot, kenyeret,

Banánt is, mert szereted.

Hazajövök, ölbe veszlek,

Úgy szeretlek!

Úgy szeretlek!