Csak most fedeztem fel, hogy nem írtam a véletlenekről....
Nos az úgy kezdődött, hogy amikor Patrik születésekor kórházban voltunk, csütörtök este kaptunk egy új szobatársat. Nemsokára jött is egy nővérke és apuka nevét kérte:
-Várady Zoltán...
-Cím?
-XVII kerület....
Na ekkor már nem is bírtam magammal, rögtön rákérdeztem, a névrokonságra...
Kiderült, hogy a gyerekek másodunokatesók, csak az apucik eddig nem tartották a kapcsolatot.
És hogy biztos a sors azt szerette volna, hogy újra felvegyék a kapcsolatot, az is kiderült, hogy egészen közel, 5 perc sétára laknak tőlünk.
Nekik egy nagyon szép kislányuk született: Heni. (És van már egy nagyon szép nagylányuk is: Szandi)
Megbeszéltük akkor, ott, hogy hamarosan meglátogatjuk egymást, telefonálunk stb... aztán persze hazajöttünk és úgy rohantak a napok, hogy valahogy azt vettük észre, hogy már el is telt 6 hét és menni kell a hallásvizsgálatra.
Miközben várakoztunk a vizsgálatra épp azon gondolkodtam, hogy mi lehet a kis Henkiével. Erre ahogy a gondolat végére értem mellettünk teremtek gondolatom szereplői. Egyszerre hívtak minket be a vizsgálatra, jót nevettek a dokik a megismerkedési sztorinkon, ők is jelnek vették.
Megbeszéltük, és hamarosan át is mentünk hozzájuk, a héten meg ők voltak minálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése